Évek óta járunk a Kistücsökbe, ami szerintem a legjobb étterem a Balaton környékén (többször kifejezetten azért autóztunk másfél órát Budapestről, hogy itt ehessünk), de nemrég rájöttem, hogy még sohasem írtam róla a Húsosfazékon, pedig igazán megérdemlik! Ha átautózunk Balatonszemesen, maga az épület önmagában még nem árulkodik arról, milyen nagyszerű konyha van itt. A hely belső kialakítása sem hivalkodó, inkább otthonos. Az első fogás felszolgálásától kezdve úgysem törődik senki az enteriőrrel, nem lehet a tányéron kívül másra koncentrálni. Március 11. és 15. között egy külön menüsorról is lehet válogatni vadételekből, s mivel odavagyok a vadhúsért, gyakorlatilag most csak erről a lapról rendeltem. A tulajdonos, Csapody Balázs most is ott volt, és személyesen felügyelte, minden rendben megy-e.
Üdvözlőfalatként egy kis vadhúskrém érkezett pogácsával. A húskrém ízesítését nagyon jól eltalálták, fűszerezése visszafogott, kellemes volt (ebben a műfajban gyakran találkozni agyonborsozott és elsózott esetekkel), ami kellő teret hagyott az alapízeknek is.
Előételnek vadpástétomot kértem, melyet némi lekvár társaságában szolgáltak fel, és még egy csík zelleres, zöld öntet is jutott mellé. Friss házikenyér járt hozzá. Az ízeket itt is nagyon jól kombinálták, a vadhúshoz nagyon jól passzolt a nem túl édes házilekvár.
Nem tudtam megállni, hogy levest is rendeljek, úgyhogy egy vadhúsos csorbával folytatódott az ebéd: mindent tudott, amit egy ilyen levesnek kell. A kelleténél forróbban érkezett, muszáj volt várni pár percet, mielőtt nekiláttam.
Főételnek muflongerinc érkezett bundázott póráhagymával és paprikás csicseriborsókrémmel, és tökéletes választásnak bizonyult: a vad legnemesebb részének ilyen jó elkészítésével még sehol nem találkoztam. A húsra nagyon vékony, de annál sötétebb kérget pirítottak, alatta a többi része rögtön puha volt és zamatos. A csicseriborsókrém íze a sült paprikától egészen különleges lett, mindehhez jólestek a bundában sült póréhagymák.
A desszert házi krémes volt gyümölcs habbal. A tészta puha és érezhetően vajas, a krém ízes, tartalmas; ehhez társul a könnyű, savanykásabb gyümölcsszósz.
Az étterem népszerűségét jól mutatja, hogy előző nap foglaltam asztalt, de már csak 4 órára kaptunk. Ehhez igazítottuk a napi programot, és - bár a végén már elég éhesek voltunk - azt mondom, megérte kicsit várni az ebéddel. Biztosan vissza fogunk még térni, nem is egyszer!
Az időt amúgy az autópálya mellett kitett tábláról bizonyára többeknek ismerős Gorsium megnézésével töltöttük: a római kori romvárosból ugyan nem sok látványos építmény maradt, de nincs messze az M7-estől, és akár két órát is el lehet sétálgatni a romok között, érdemes egyszer megnézni.
A nap végén, ebéd után még sétáltunk egyet a balatonszemesi kikötőben, ahol épp giccsesen szép naplemente festette rózsaszínre a tavat.
Na mit szól hozzá?