Húsosfazék

Konyhai kísérletek és laikus éttermi kommentek. Receptek, videók, fotók és étteremtesztek - egyenesen a Húsosfazékból.

Csatlakozz a Fazékhoz!

Húsosfazék videók





Na mit szól hozzá?

Címkék

amerika (11) anthony bourdain (3) aranyszabalyok (2) Ausztria (5) bab (3) bagel (2) bárány (6) bazsalikom (2) bélszín (6) borjú (2) borjúmáj (2) burgonya (5) cheddar (2) chili (3) csirke (4) csirkemell (2) csokoládé (5) cukkini (2) desszert (4) dió (4) disznó (2) dobogókő (2) édesburgonya (2) eper (2) erdei gomba (2) étterem (16) etteremteszt (16) étteremteszt (6) etyek (2) fald fel amerikát (3) fehérbor (3) fesztivál (2) garnéla (2) gomba (6) gordon ramsay (8) gránátalma (2) gyors vacsora (11) hal (2) hamburger (4) hátszín (3) húsvét (4) kacsa (3) kacsamell (5) kagyló (2) kakukkfű (2) karácsony (4) kecskesajt (3) kéksajt (2) kenyér (4) kolbász (3) könyvajánló (4) krumpli (5) lazac (12) lencse (2) leves (5) liba (7) libacomb (3) libamáj (3) libamell (2) lilakáposzta (3) marha (6) marhahús (5) martha stewart (3) márton nap (3) medvehagyma (4) menta (2) menü (2) mustár (2) narancs (2) nyúl (2) olasz konyha (2) olívabogyó (2) orosz (2) palacsinta (3) pancake (2) paprika (3) paradicsom (6) péksütemény (2) pezsgő (2) piac (2) pite (2) pizza (2) pörkölt (2) quiche (2) ravioli (4) reggeli (8) rizottó (4) rókagomba (3) rozmaring (2) san francisco (3) sárgarépa (2) sókéreg (2) sonka (2) spárga (9) spenót (3) steak (7) sült (2) sütőtök (3) szarvas (4) szerecsendió (3) szezámolaj (2) szűzpecsenye (2) tagliatelle (3) tejszín (4) tél (3) téli étel (3) tengeri hal (2) tészta (13) tésztagép (5) thai (2) tojás (9) toszkána (3) uborka (2) üdvözlőfalat (4) utazás (13) vacsora (3) vörösáfonya (2) wellington (3) zeller (5) zsálya (4)

2007.08.28. 21:50 sbotond

Étteremteszt: Dió - egy új magyar népmese

Fehér alapon piros hímzésű, kissé koszos szőttesek, miskakancsók és egyéb mázos köcsögök a falon, paprikás-zsíros szaftban úszó, mócsingos fogások, savanyú folyóbor és a német turisták fülénél muzsikáló prímás. Nagyjából ez jut az ember eszébe, ha azt hallja: magyaros étterem. A Dió Étterem pont ennek a nyomasztó képnek az ellentéte, mind belső kialakításában, mind kínálatában sikerült megújítaniuk azt az egyelőre igen képlékeny és mondjuk ki, elavult dolgot, amit magyaros vendéglátásnak nevezünk. Az enteriőr is ezt tükrözi, népi elemeket oltottak néhol óvatosan, néhol bátrabban az étterem alapvetően modern stílusú kialakításába, ez elsősorban az olyan díszítőelemekben nyilvánul meg, mint a hegyes-erős paprikalámpák, vagy a népies fafaragványokkal ellátott falborítások. Az étlap nézegetése elgondolkodtat arról, mit is jelent az, hogy magyar konyha. A kínálat összeállítói láthatóan egyelőre nem foglalnak állást ebben a kérdésben, egyaránt megtalálható itt a teljesen köznapi borjúpaprikás galuskával és a szürkemarhasteak vagy éppen a hajdinás dödölle.

Asztaltársaságunk néhány tagjának heves ellenkezését figyelmen kívül hagyva kecskegidakrémlevest választottam (azon elgondolást követve, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül eszünk malacot, borjút, akkor miért épp a kecskegidával tennénk kivételt?). A leves nem bizonyult emlékezetes fogásnak, inkább tűnt gyengén fűszerezett zöldségpürének, nem mondom, hogy rossz volt, de felejthető. A főételek közül a vaddisznószűz aszalt epermártással és búzafüves-vargányás rakott tésztával keltette fel leginkább az érdeklődésem. A húst mesterien készítették el, kívül ízletesen megpirult, közepe azonban pirosba hajló rózsaszín, puha és omlós, a fűszereket is biztos kezekkel adagolta a szakács. A vaddisznószűzhöz nagyszerű kiegészítőnek bizonyult az aszalt epermártás, s amikor még a Gere Kopár vörösborból is ittam néhány kortyot mindehhez, a Föld néhány percre tökéletes helynek tűnt. A köretként felszolgált rakott tészta krémje sajnos nem engedte érvényesülni a vargánya és a búzafű ízét, kevesebb is elég lett volna talán ebből.
Összességében véve a Dió nagyszerű kezdeményezés, mivel a legelcsépeltebb magyaros konyhát gondolták újra, s így ez most az egyik legeredetibb "magyaros" dolog a Magyar Népmesék óta. Tiszteletükre nézzünk megy egy gasztro-magyar népmesét a sóról:)))
 

2 komment

Címkék: étterem etteremteszt


A bejegyzés trackback címe:

https://husosfazek.blog.hu/api/trackback/id/tr14151561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pzs 2007.08.28. 22:09:02

ez az egyik kedvenc mesém volt, amikor rámszólnak folyamatosan, hogy túlsózom az ételeimet, ezt a mesét emlegetem máig, de már vagy tizen-x (huszon..???) éve nem láttam :)))

Osek 2007.09.12. 10:28:11

Kétszer ettem ebben az étteremben, de harmadszorra nagyon meggondolom, hogy betérjek-e újra!
Két baklövést követett el a szakács:
- az egyik köretet vargányagomba nélkül kértük, a pinszér rá is ütötte a blokkra, de a köret mégis tele volt vargányával.
- a borjúkaraj mellé felszolgálta diós palacsintatorta minimum 2napos volt és teljesen száraz

Azt hiszem egy ilyen árkategóriájú étterem nem engedhet meg magának ilyen szarvashibát!