Már lassan öt hónapja, hogy beköltöztünk az új lakásba, augusztus eleje óta a konyha is kész, de kávéfőzőnk azóta se volt (az előző lakásban még egy sima kotyogót használtam, de az valahogy eltűnt, meg az új tűzhelyen nem is tudnánk használni). A kávét viszont imádom, így reggelente gyakran leszaladtam az egy utcával odébb levő kávézóba, mindig megfogadva, hogy most már tényleg beszerzünk egy gépet. Álmaim netovábbja mindig is a piros Illy kávéfőző volt, amin olyan kis órák vannak, de annak az ára elég húzós. Ami olcsóbb, az viszont mind olyan ronda volt, hogy nem szívesen tettük volna be a szép új konyhába. A neten is gyakran keresgéltünk, és legutóbb így bukkantunk rá a Francis sorozat legújabb darabjára, az Illy Francis Francis X7, ami egy újfajta kapszulás megoldás, a kávé maga egyáltalán nem érintkezik a gép egyik részével sem, kizárólag a tiszta, egyszer használatos, kemény műanyag fiolával, ami az illatos kávéőrleményt rejti. Külsőre is igen pofás darabról van szó, és ennek már az ára is megfizethető volt. A nagy műszaki áruházakban viszont hiába kerestük, így némi telefonálgatás után még csak az Illy óbudai raktárában tudtuk megvenni, s ha már ott voltunk, beszereztünk hozzá illő csészéket is. Kétféle kapszulát vettünk, az egyik közepes, a másik sötét pörkölésű kávét tartalmaz.

Korábban eléggé idegenkedtem ezektől a kapszulás megoldásoktól, mivel imádok szemes kávét venni, kézi darálóval őrölni (ilyenkor különösen finom kávéillatot érez az ember), és az irodánkban üzemelő Nespressotól például cseppet sem voltam elragadtatva, annak az íze kissé mesterkélt, és a krémessége is természetellenes, továbbá nekem nem elég keserű. Ezt viszont amikor ott még a raktárban kipróbáltam, pont olyan presszókávét készített, amilyet szeretek: finom, sűrű, kesernyés, a tetején világosbarna habbal. A másik ok, amivel rá tudtam beszélni magam erre a megoldásra, hogy nálam hozzáértőbb kávémániások szerint az őrölős, főzős automata gép csak akkor éri meg, ha legalább napi három kávét készít vele az ember, és ha nem takarítjuk elég rendszeresen, azzal a kellemetlen savanykás ízzel kell szembesülnünk, ami sajnos elég sok pesti kávézóban is előfordul.

Amúgy a netes keresgélés közben bukkantam rá a New York Times egyik cikkére amelyben Francis Ford Coppola mutatja büszkén új szerzeményét. A híres filmrendező ugyanis megszállott kávéfőzőgyűjtő, már több mint 300 gép van a birtokában, az elsőt még 1968-ban szerezte be.

Fotó forrása: nytimes.com

Az új Illy masinát egyenesen a gyártótól kapta meg ajándékba, még mielőtt bolti forgalomba került volna, tavaly decemberben. A kávékészítést Coppola saját elmondása szerint azért szereti, mert az ember tökéletességre törekvése nyilvánul meg abban a folyamatban, amelynek során a kávé az ültetvényektől eljut a csészénkig.