Mostanáig nem sok tengeri alapanyagokkal dolgozó recept jelent meg a Húsosfazékon, ennek oka egyszerű: ha lehet, igyekszem friss alapanyagokat használni, és például a kagyló esetén ez Budapesten, távol a tengertől nem egyszerű. Tudom, lehet kapni, de van ugye az a szabály, hogy 20 km-nél messzebb a tengertől már nem ajánlott, vagy nem az igazi, vagy kockázatos lehet ilyen ételeket fogyasztani. Most viszont az elmúlt hetet Nizzában töltöttem, és mivel csak 600 m-re laktunk a tengertől, ráadásul volt konyha is, végre kipróbálhattam a kagylósütést. Szent-Jakab kagylót vettem, kisebbek voltak, mint amit korábban láttam, de a lényeg, hogy abszolút frissek. Egyszerűen és gyorsan akartam elkészíteni, köretként is csak friss baugette-et szeleteltem mellé. Egyébként csak most volt időm utánanézni, és szerintem azt elszúrtam, hogy a kis narancssárga izéket nem szedtem le, mert azt külön szokták felhasználni. Szóval ez nem benne biztosan az év végi bestof összesítésben, de akkor, ott a strandolás után, éhesen nekem nagyon ízlett így.

A mártáshoz vajat olvasztottam, egy ideig hevítettem, majd kisebb lángra véve aprított petrezselymet adtam hozzá és egy kevés fehérbort, melynek egy részét elfőztem. A legvégén kevertem bele egy kis crème fraîche-t is. A serpenyőt szárazon nagy lángra tettem, majd amikor már forró volt, beletettem a letörölgetett kagylókat, és hirtelen megpirítottam mindkét oldalukat. A kagylókat óvatosan megnyomkodva ellenőrizhetjük állapotukat: akkor jó, ha a belseje még érezhetően lágyabb, nem szabad túlsütni. Amikor már szép színt kaptak kevés fehérbort öntöttem hozzá, mely habozva elillant, ekkor már tálaltam is, megöntözve a gyorsan összeütött mártással, nagyon kevés citromot még cseppenthetünk a tetejére, és sót is csak a végén tettem rá.

A narancssárga részét mindig le szokták szedni, vagy nem? Ezt még továbbra sem tudom, mert győzött a falánkság, ott voltak a friss kagylók, és nem volt kedvem a netet böngészni a nizzai lakás akadozó wifijén keresztül.