Tudtátok, hogy az Európai Unióban a megtermelt élelmiszer több mint fele, évente mintegy 90 millió tonna a kukában landol? A legtöbbjét még mielőtt az asztalra kerülne, a termelés és az értékesítés különböző fázisaiban selejtezik ki. Ha a paradicsom nem elég piros, vagy túl nagy, túl kicsi, akkor kidobják, hasonlóan sok más zöldséghez, gyümölcshöz. A pékáru húsz százaléka - amit már nem tudnak eladni -szintén a szemétbe kerül. Riasztó adat, hogy az így kidobott európai élelmiszer fele is elég lenne világszerte az éhezés felszámolásához. Azt sem szabad elfelejteni, mekkora veszteséget jelent mindez a gazdaság számára: évente 100 milliárd euró értékű étel megy a szemetesekbe. 

Egy német dokumentumfilmben dolgozták fel ezt a témát, múlt héten mutatták be Németországban, remélem, hozzánk is eljut majd, addig is itt egy kis ízelítő.

“Taste the Waste“ — the trailer from tastethewaste.com on Vimeo.

Hirtelen egy másik dokumentumfilm, A csirke, a hal és a királyrák jutott eszembe, amikor egy félresikerült konyhai manővert követően annyi ételt dobatott ki a séf, amennyi egy étterem teljes közönségének elég lett volna...

Azon is elgondolkoztam, én mennyi ételt szoktam kidobni, és sajnos az a helyzet, hogy túl sokat. Igyekszem mindent felhasználni, amit megveszek, de sokszor így is rámrohad egy csomó kaja a hűtőben. Pedig például a fagyasztó ésszerű használatával ez is megelőzhető lenne. A főzési kísérletek szerencsére egyre ritkábban végződnek totális kudarccal, így emiatt már nem nagyon kell ételt kidobnom.