Húsosfazék

Karácsony alkalmából több szakácskönyvvel is gazdagodott a gyűjteményem, kettőt kaptam, egyet pedig én magam vettem. Biztos ismerős érzés sokaknak, hogy amikor az ember elmegy ajándékokat venni, nagyon sok mindent venne saját magának is, sőt főleg magának (na jó, ez már csak a legönzőbbekkel van így, pl. én). A legjobb könyvet viszont ajándékba kaptam: az öt angol nyelvű Gordon Ramsay receptgyűjteményem mellé bekerült a magyarul nemrég megjelent Vasárnapi ebédek is. Azon túl, hogy a szabadszájú szakács többi kiadványához hasonlóan ebben is kiváló receptek vannak, külön erénye, hogy komplett menüsorokat ajánl elkészítésre. Első olvasatra a receptek egyike sem tűnik túl nehéznek, tehát tényleg nem okozhat gondot ezeket megfőzni egy vasárnap délelőtt. Amúgy nagyon sok helytálló és pontos meglátást olvashatunk a vasárnapi ebéd szerepéről, s annak megvalósulási formáiról napjainkban. Ha visszagondolok gyerekkorom vasárnapi ebédjeire, ez nálunk is komoly szertartás volt, pontban félegyre meg kellett érkezni, egy hatalmas kinyithatós asztal már fel volt állítva a nagyszüleim nappalijában. A konyhában egy régi rádióból nyekergős magyarnóta bömbölt, nagyanyám e zenei aláfestés mellett végezte az utolsó simításokat a szokásos tyúkhúslevesen (csigatészta, cérnametélt, grízgaluska, szárnya, mája, szíve, zuza, kaparó) és a rántottcsirkén (kötelező köret: sültkrumpli), néha ezt töltött csirke váltotta fel, nagyon nem is volt más sose. Kivételes alkalmakkor nagyapám is kedvet kapott a sütögetésre, olyankor flekken volt a főétel. Az ételsor viszonylagos egyszínűsége ellenére is nagyon fontosak voltak ezek az ebédek, sokáig el sem tudtam képzelni másképp a vasárnapot. Hát még, ha változatos, különleges fogásokat tálalunk fel ilyenkor! Gordon könyve ebben nyújt nagyon nagy segítséget, és szerintem kifejezetten jó ötlet volt, hogy ezt a könyvét adták ki először.

Amit magamnak vettem még karácsony előtt, az a Pompás falatok c. receptgyűjtemény, ebben két olasz szakács mutat be szintén komplett menüsorokat. Nehézséget okozhat a sok tengeri halas receptnél a friss alapanyagok beszerzése, de ettől eltekintve ez is egy nagyon hasznos szakácskönyv, remélem, mielőbb bemutathatok itt néhány fogást mindkettőből.

A harmadik nagyon nagy, nagyon színes és szép, de a receptek inkább egy korábbi generációs látásmódot képviselnek. Persze hasznos lesz majd ez is, ha pl. nagyon konzervatív ízlésvilágú vendégek jönnek, de amúgy nem merném ajánlani, inkább nem is írom ide a címét.