A salzkammerguti utazás utolsó estéjén átugrottunk a Wolfgangsee túlsó partján fekvő St. Gilgenbe, ahol a kicsi, kifejezetten családias hangulatú Timbale étteremben vacsoráztunk. A hely berendezése és mérete megtévesztő, ha a hotel vezetője nem ajánlja figyelmünkbe, biztosan nem döntöttünk volna úgy az ajtón bepillantva, hogy ide jövünk vacsorázni. Ahogy körbenézek, miután leültünk, mintha csak egy helyi családnál lennénk vendégségben: az apró helyiségben mindössze öt asztal van, a berendezés stílusa az éttermet vezető idősebb házaspár ízlését tükrözi: kárpitos sarokpadok, egyszerű székek és asztalok, minden rendezett és tiszta. Az asztalon a szalvéták mellett apró, festett fakacsák díszelegnek (már korábban is feltűnt a helyiek vonzódása az ilyen érdekes dísztárgyak iránt, például számos kertben láttunk egész kertitörpe-kolóniákat talicskával, ásóval és egyéb szerszámokkal).
Frau Hohenberger, a szakács felesége szolgál ki minket, kedves, de láthatóan igen szigorú hölgy, ő is népviseletben dolgozik, mint az előző este kipróbált Joseph's vezetője. Az étlapon két menüsor szerepel, emellett egy aktuális ajánlat van, házitészta friss erdei gombával. Itt is több apró meglepetésfalatot kapunk, először friss házikenyérszeletkéket helyi sajttal és vajjal, majd rántottát articsókával (ez utóbbinál persze ne arra a fás, néha kifejezetten kellemetlen ízű korcs kis zöldségre kell gondolni, amit nálunk itthon szoktak articsóka néven adni). Ezt követte az első előétel, házi szélesmetélt frissen szedett erdei gombával. Mind a tészta, mind a gomba esetén érzékelhető volt, hogy friss, kiváló alapanyagokból készült ez a kifejezetten egyszerű fogás. Az ételek felszolgálásakor Frau Hohenbergertől megtudjuk, hogy a férje sütötte a házikenyeret, de a gombát is ő szerezte be, és a rántottát is ő készítette (jegyezzük hát meg a nevét, Hermann Hohenberger, akit több osztrák cikk is kiváló szakácsként tart számon). A következő fogás borjúfejhús zöldbabbal és reszelt, főtt burgonyával, a hús puha, vajszerű, minden egyes falat emlékezetes.
Az eddigiek megkoronázása volt a többféle erdei gombával borított borjúérmék rösztiburgonyával. A borjút a lehető legprecízebben sütötték meg, omlós zamatos, a gomba pedig tovább fokozza a csodás ízeket.
A vacsorát egy ribizlivel, áfonyával és alma-, szilvaszeletkékkel körített schokomousse zárta, egyszerre keserű és édes, mégis könnyű fogás.
Nem véletlenül jellemezte a Gault Millau az étterem teljesítményét a következő szavakkal: magas szintű konyhaművészet, kreativitás és minőség. A hely ennek köszönhetően 16 pontot kapott. A Timbale természetesen nekünk sem okozott csalódást, egyik legemlékezetesebb gasztroélményem volt ez a vacsora.
Na mit szól hozzá?