Ismét elérkezett a hazai vendéglátás ünnepnapja, a Torkos csütörtök. Maga a koncepció - egyen sokat vendéglőben féláron - és a program leírása alapján reális képet kaphatunk az átlagos étteremlátogató igényeiről, s a vendéglősök ehhez igazodó szolgáltatásairól. Alapelvárás, hogy ha a derék polgár étterembe megy, akkor olyan adagot kapjon, amitől nemcsak jól fog lakni, de a rosszulétig eheti magát. Nem véletlenül gyakoriak a hazai étlapokon a "fatányéros" névre végződő fogások, aki ilyet rendel, biztos lehet benne, hogy egy olyan, disznó-marha-pulyka és krumpli-rizs egyveleggel megpakolt tálat kap (ezeket amúgy jellemzően maradékokból pakolják a fatányérra), amely garantálja a kívánt rosszullét elérését. A másik fontos elvárás, hogy legyen akciós, gazdaságos, 50 százalékos leértékeléses. A legviccesebb, (és ez már az alapanyagokkal függ össze, amelyeken ugye a hazai vendéglősök java különösen szeret spórolni), hogy a METRO áruházlánc kedvezményt nyújt a Torkos csütörtökben résztvevő vendéglőknek az alapanyagok árából - a takarékos, de falánk vendégsereg számára tehát az áruházlánc legsilányabb, sajátmárkás termékeiből készítik majd a szorgos szakácsok az asztalra kerülő ételeket.

A szervezők honlapjukon a következőkkel dicsekednek: "Az akció hatására - a résztvevő éttermek körében az akció után közvetlenül végzett kutatás tanúsága szerint - nem csupán a vendéglátóhelyek forgalma nőtt meg erőteljesen, hanem bevételük is javult." Kérdés, hosszú távon jó-e ez a hazai gasztronómiának? A jelenlegi hazai éttermi kultúrát konzerváló kezdeményezés garantálja, hogy húsz év múlva is vastag műbőrkötésű, 40-50 oldalas étlapokból válogathassunk olyan fogásokat, melyeket aztán a konyhán a mélyhűtő aljáról kikapart, vagy az említett áruházláncból beszerzett alapanyagokból ütnek majd össze negyedóra alatt. Már most is fényévekre vagyunk akár a hegyeshalmi határon túli vendéglátástól is, nem kéne ezt még fokozni…
Amúgy érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan nézne ki egy hasonló analógiára elgondolt akció borászok részvételével: "Piás péntek, igyon ma féláron annyit Gere Attila boraiból, amennyit csak bír!" Hülyén hangzik, nem?
Én inkább az említett éttermek tömeges csődjére szavaznék, egy igazi, országos vendéglátós apokalipszisre: ha a külsőleg minőséginek mutatkozó, de valójában képzetlen személyzettel dolgozó, igénytelen vendéglátóhelyek kénytelenek lennének lehúzni a rolót, üszkös romjaikon előbb-utóbb talán nagyobb számban megjelennének a régóta várt, színvonalas éttermek is. Mindehhez két dologra van szükség, több igényes étteremlátogatóra, és minőségi alapanyagokra.
Ma Magyarországon ezek egyike sem adott.

A szervezők honlapjukon a következőkkel dicsekednek: "Az akció hatására - a résztvevő éttermek körében az akció után közvetlenül végzett kutatás tanúsága szerint - nem csupán a vendéglátóhelyek forgalma nőtt meg erőteljesen, hanem bevételük is javult." Kérdés, hosszú távon jó-e ez a hazai gasztronómiának? A jelenlegi hazai éttermi kultúrát konzerváló kezdeményezés garantálja, hogy húsz év múlva is vastag műbőrkötésű, 40-50 oldalas étlapokból válogathassunk olyan fogásokat, melyeket aztán a konyhán a mélyhűtő aljáról kikapart, vagy az említett áruházláncból beszerzett alapanyagokból ütnek majd össze negyedóra alatt. Már most is fényévekre vagyunk akár a hegyeshalmi határon túli vendéglátástól is, nem kéne ezt még fokozni…
Amúgy érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan nézne ki egy hasonló analógiára elgondolt akció borászok részvételével: "Piás péntek, igyon ma féláron annyit Gere Attila boraiból, amennyit csak bír!" Hülyén hangzik, nem?
Én inkább az említett éttermek tömeges csődjére szavaznék, egy igazi, országos vendéglátós apokalipszisre: ha a külsőleg minőséginek mutatkozó, de valójában képzetlen személyzettel dolgozó, igénytelen vendéglátóhelyek kénytelenek lennének lehúzni a rolót, üszkös romjaikon előbb-utóbb talán nagyobb számban megjelennének a régóta várt, színvonalas éttermek is. Mindehhez két dologra van szükség, több igényes étteremlátogatóra, és minőségi alapanyagokra.
Ma Magyarországon ezek egyike sem adott.
Na mit szól hozzá?