Végre New Yorkban hozzájutottam ehhez a nagyszerű könyvhöz, mely kizárólag ún. hors d'oeuvres recepteket tartalmaz, ezek olyan apró falatok, melyek egy harapással eltüntethetők a tányérról, s nemcsak ízükben, de külső megjelenésükben is étvágygerjesztőek. Rengeteg ilyen receptet tartalmaz a vaskos kötet, gyönyörű és informatív fotókkal illusztrálva. Az elmúlt hetekben igen sokat forgattam, de most hétvégén ki is próbáltam több apró fogást. Ezek nagyon jók olyan esti összejövetelre, ahol nem szeretnénk komolyabb vacsorát készíteni, hanem csak egész este ráérősen falatozni. A puding próbája az evés, a receptek is csak akkor ismerszenek meg igazán, ha megpróbáljuk el is készíteni őket. Martha Stewart leírásai nálam nagyon jól teljesítettek, nem ért kellemetlen meglepetés, mind az időtartamok, mind a mennyiségek precízek és helytállónak bizonyultak, s így a végeredmény is közel hasonló volt a könyv fotóihoz (na jó, ez nagyképű túlzás, sose lesznek olyan szépek az itthoni kísérletek, mint az eredeti). A másik pozitívum, hogy általában egy szakácskönyvből csak a receptek negyede inspirál arra, hogy magam is elkészítsem, ebben viszont szinte mindent ki akarok majd próbálni (ennek eredményeképp tegnap estére sikerült is túlvásárolni magam, három fogás végül el sem készült).

Amire viszont fontos ügyelni, hogy az apró falatok elkészítési ideje nem arányosan rövidebb, mint egy komoly fogásé, néha bizony még tovább is tart a sokféle hozzávaló előkészítése és a sok pepecselés a kis porciók csinosításával. A következő bejegyzésekben tehát Martha Stewart Hors D'Oeuvres kézikönyvéből mutatok be néhány elkészített receptet, melyek egy szombat esti falatozós partira készültek.

Ha ez egy bulvárblog lenne, elmesélném, hogy a könyv címlapján mosolygó Marthát 2004-ben lecsukták bennfentes kereskedelemért, és a mai napig el van tiltva egy csomó ügylettől, a Newsweek címlapjára is ezzel a sztorival, nem pedig szakácstudományával került fel, de ennek semmi köze a főzéshez, ezért nem fejtem ki bővebben, itt utána lehet olvasni.