Ha valaki elmegy Gordon Ramsay londoni éttermébe, és ott képes well done, azaz jól átsütve kérni a steaket, az már önmagában szégyen: a hús így elveszti minden ízét, kiszárad kárbavész. Ha viszont ezek után egy ausztrál tévécsatorna munkatársaként erről még riportot és fotókat is csinál, amiket aztán egy fóliába dugva odatolja Ramsay orra alá azzal, hogy a hús túl lett sütve, égett volt és gumiízű, az már végképp hülyét csinál magából. Olyannyira, hogy az amúgy bármitől idegrohamot kapó séf úgy meglepődik egy ekkora képtelenségen, hogy el is felejt dühöngve ordítozni, csak udvariasan annyit mond: "te egy kicsit hülye vagy". Sőt, ezek után még türelmesen el is magyarázza, hogy tönkremegy a jó marhahús, ha a vendég kérésére well done kénytelenek elkészíteni.

Az egész sztoriról Anthony Bourdain könyvéből jut eszembe egy részlet, ahol leírja, miként járnak el, ha a vendég így kéri a steaket: "mit tehet a séf, ha talál egy darab rágós bélszínt a végéből, azt a szeletet, amit már többször a sor végére löktek? (...) félreteheti arra az esetre, ha valaki jól átsütve kéri a húst - valami gyökér, aki a húst vagy a halat ízetlenre szenesítve szereti, akinek mindegy, hogy hús vagy cipőtalp, ami a tányérján van. Egy séf normál körülmények között mélyen megveti az ilyen vendéget, amiért arra kényszeríti, hogy tönkretegyen egy remek alapanyagot. De ez esetben erről szó sincs. A hülye állatja még fizet is azért, hogy megehesse azt, ami a szemétben végezné."

Tévedés lenne minderre úgy tekinteni, hogy ezek a szakácsok nem szolgálják ki megfelelően a "véres" hústól rettegő, és inkább azt jól átsütve rendelő vendégeket. Nem, ez inkább a kiszolgálás egy magasabb szintje: a bunkó vendégek edukációja, hátha rájönnek, hogy ha jól átsütve kérik a steaket, magukkal szúrnak ki.

(Amúgy  egyszer volt alkalmam kipróbálni Gordon Ramsay New York-i  étteremét, és minden tökéletes volt).