Húsosfazék

FRISSÍTÉS: az étterem azóta bezárt

Ha megkérdeznék, melyik nemzeti konyhával bánnak el tömegesen a legcsúnyábban manapság a különféle budapesti éttermekben, én az olaszra szavaznék, a rémes, szétfőtt tésztákat és fullasztó, puffadt pizzákat előállító pizzériáknak se szeri, se száma. E nyomasztó kínálat mellett csak néhány üdítő kivétel akad, s ezek egyikének bizonyult egy hétvégi ebéd alapján a Donatella's kitchen. Az éttermet vezető Donatella Zampoliról a legfontosabb tudnivaló a pesti emberek számára, hogy ő egy Michelin-csillagos séf. Márpedig ez nagyon misztikusan hangzik ma Magyarországon, nálunk ilyen csillaggal kitüntetett étterem ugyanis nincs, és még nem is lesz egy jó ideig. A hely belső kialakítása a furcsa székeket kivéve nekem tetszett, különösen az igen hosszú, csillogó hátterű pult. Az elegáns berendezést és a különleges lámpákat a robusztus agancscsillárok és a piros kockás terítők kellemesen ellensúlyozzák. A kiszolgálás kifogástalan volt. Az étlapot végigböngészve az első benyomásom az volt, hogy kicsit túl hosszú, talán jobb lenne, ha néhány tételt kihagynának, vagy cserélgetnék a kínálatot. Toszkán bablevessel kezdtem az ebédet, tetején szárított sonkaszelet, benne néhány ravioli úszkál. Mind ízesítése, mind sűrűsége ideális, kellemes fogás. Ezután hosszas gondolkodás után a borjúsültet választottam salottahagymával és burgonya gratinnal.

A pincért alaposan kikérdeztem, elmondta, hogy egybensütés után vékony szeletekre vágott húsról van szó, kíváncsi voltam, hogyan tudják itt elkészíteni. Egy ilyen egybensült hús ugyanis sok buktatót rejt magában: nagy a veszély, hogy kiszárad, vagy éppen középen ízetlen lesz. Donatelláék viszont egész jól megoldották a feladatot, a borjú kellőképp puha, zamatos, és az íze is rendben van. Ami viszont igazán kiváló volt, az a burgonya gratin, ez olyan tökéletesre sikerült, hogy minden falatnál hosszan ízlelgettem. Tervbe van véve egy mielőbbi visszatérés, mivel a rizottóra is nagyon kíváncsi vagyok, dehát egyszerre sajnos nem lehet annyifélét enni. A desszert felejthető, az étlap szerint erdei gyümölcsös brûlée, a gyümölcsöket nyakonöntötték egy vaníliás sodószerűséggel, ennyi. Ha nagyon desszertes lennék, ezután elégedetlen lettem volna, de az előző két fogás után már elégedetten távoztam. Nem tökéletes tehát a Donatella's kitchen, de mindenképpen biztató.