Végre rászántam magam, és megvettem a képen látható tésztagépet. Igazi békebeli készülék, semmi műanyag, csak csupa rozsdamentes acél és egy fa fogantyú. Nem Kínában készült, hanem Olaszországban (remélem, nemcsak a doboz, amin a felirat volt, hanem maga a masina is). Az új kütyüt még a vásárlás napján kipróbáltam: begyúrtam egy kisebb adag tojásos tésztát, és nekiálltam szélesmetéltet készíteni. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. Eddig a tésztáim a sodrófás nyújtás nyomán messze nem voltak tökéletesek: itt vastag, amott vékony, akár ki is szakadt egy-egy helyen. Viszont ezzel a géppel a tésztám szó szerint tökéletes lett, mindenütt egyforma, egyenletes, végtelenül szabályos. A kenyereknél kifejezetten jó, hogy szabálytalanok, sosem egyformák, de a tésztáknál az idomtalanság nagyon idegesítő. A tésztagépet használva csak nagyjából kinyújtjuk nyújtófával a tésztát, majd mehet is a gépbe. Egyre kisebbre állítjuk a rést, és újra meg újra átengedjük rajta a tésztát. A gép minden egyenetlenséget kíméletlenül belapít, eldolgoz, és a végeredmény egy tökéletesen egyenletes, hosszú, vékony tészta. Feltesszük a gépre a szeletelő panelt, és azon a kissé már megszikkadt tésztalapot átengedjük.

A szélesmetéltet koszorú alakba összetekertem a szeleteket, megszórtam kevés liszttel, nehogy összeragadjanak, és kevés pihentetés után másfél-két perc alatt al dentére főztem. Csak erdei gombával, olivaolajjal és friss petrezselyemmel ízesítettem, semmi mással, mégis isteni lett. A receptet hamarosan felteszem. De ez csak a próba volt, mostantól dőlni fognak a raviolik, tortellinik, spagettik, a bolti tésztának pedig búcsút intek.

Nézd meg a tésztagép használatát a gyakorlatban!