Elsősorban akkor alkalmas gyors, zökkenőmentes vacsorának, ha már van gyakorlatunk a rizottókészítésben. Elsőként inkább hétvégén, nyugodt körülmények között próbálkozzunk vele, én sajnos még anno nem így tettem, és elég csúnyán végződött az aznapi vacsora (a félresikerült kaja a wc-ben landolt, a rizottókeverő fakanál törötten a kukában, és inkább nem is vacsoráztam semmit). Persze ez nem azt jelenti, hogy nagy ördöngősség volna, csak másodszorra már sokkal könnyebb. A szezonnak megfelelően a spárga ez alkalommal sem maradhatott el a hozzávalók közül, olyan rövid ideig lehet hozzájutni frissen, érdemes kihasználni! Ez a másik kettőnél kalóriadúsabb fogás a rizs miatt, de erre azon az estén, amikor ezt elkészítettem, szükségem is volt (hogy miért, az kiderül a bejegyzés végén).
Hozzávalók
20 dkg Carnaroli rizs
1 csomag spárga
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
olívaolaj
1 liter zöldség alaplé
reszelt parmezán
A spárgát a végénél egyenként eltörjük, így szabadulunk meg a fás részétől. A letört részek nem rögtön a kukában landolnak, én beletettem a forralandó alaplébe, így átadja az ízét, az sem vész kárba. A spárgát kb. 3 cm-es darabokra vágjuk fel. A hagymát és a fokhagymát aprítsuk fel, és a vajon pirítsuk meg. A rizst hozzáadjuk és üvegesre pirítjuk. Az alaplevet felforrósítjuk (amíg nem forró az alaplevünk, nem is kezdjük el a munkát a rizzsel). Felöntjük annyi forró alaplével, amennyi épphogy ellepi, és folyamatosan keverjük. Ha a hozzáadott alaplé elfő, illetve a rizs felszívja, újabb kanállal adunk hozzá. Ezt addig folytatjuk, amíg a rizs al dente keménységűre fő, nekem kb ez annyi idő, míg az összes alaplé elfogy, nagyjából 20 perc. A spárgadarabokat a rizottókészítés második felében adjuk a keverékhez, kivéve a spárgafejeket, melyeket csak a befejezés előtt 3 perccel szoktam beletenni, a fehérborral együtt (olvastam olyan receptet, ahol az elején teszik bele a bort, olyat is, ahol a végén, mindkettőt kipróbáltam, és egyértelműen az utóbbi vált be jobban - így a bor kellemes íze még érezhető marad az ételben). Ha elkészült, összekeverjük a parmezánnal, lefedve még 2 percig állni hagyjuk, majd tálaljuk, a spárgafejekkel díszíthetjük a tányért.
Végezetül elárulom, miért is volt szükségem május 29-én a szokásosnál kalóriadúsabb vacsorára: másnap volt a 10 km-es rakpartfutás, és egy filmben láttam (na jó, ott maratonra készülődtek így), hogy előző este szénhidrátdús vacsora ajánlott. Ezért esett a választásom a rizottóra, és a dolog bejött, sokkal jobb időt sikerült futnom, mint általában, és nem fogytam ki az energiából, még az esős idő ellenére sem. A futás viszonylag egyenletesen ment az előző esti rizottónak (meg a pulzusmérőnek) hála, ahogy ez az alábbi grafikonról is leolvasható (a végén csak elfelejtettem kikapcsolni az ipodot, ezért esik le a görbe, ami a cél utáni sétát jelzi), így 52 perc alatt sikerült megtenni a 10 km-es távot.
Na mit szól hozzá?