Nem akartam kimaradni a nagy medvehagymás menetből, először csináltam egy medvehagymás lasagnét, de ez az étel borzasztóan feldühített, mert a főtt tészták szétválasztása közben virslivé főttek az ujjaim, kínzó élmény volt, és azok a hülye tésztalapok folyton összeragadtak. Szidtam is a gyártót, mint a bokrot, elvégre magam mégse hibáztathatom, miközben súlyos fájdalmaim vannak. Másrészt a fotó nagyon béna lett, úgyhogy ebből nem lett és nem is lesz bejegyzés.

Viszont megszületett bennem az elhatározás, hogy a tészta készítése nem a víz forralásával, hanem liszttel és tojással, majd gyúrással fog elkezdődni. Megvettem a legjobb lisztet, amit találtam, így nem volt kit hibáztatnom kudarc esetén magamon kívül. A tortellinikészítés azóta tervbe volt véve, hogy februárban részt vettem a Peccati di Gola olasz séfjének tanfolyamán. Persze ami a tanfolyamon pofonegyszerűnek és gördülékenynek tűnt, az a valóságban ezer Szkülla és Kharübdisz közti lavírozást jelent a tésztagyúrástól a kis négyzetek kivágásán át a tortellinik formázásáig. De végül sikerült minden.



Hozzávalók
330 g liszt
4 tojás
1 tk só
2 gerezd fokhagyma
10 dkg hámozott dió
4 ek olívaolaj
3 ek zsemlemorzsa
reszelt juhsajt
4 ek joghurt
medvehagyma
25 dkg ricotta
só, bors

Legelőször készítsük el a tésztaalapot, úgy két órával a felhasználás előtt. Ne hazai lisztet használjunk, mert nem elég jó a minősége a tésztanyújtáshoz.A Culinarisban találtam ezt a Barilla lisztet. A főtt tésztához megfelelő lisztekről külön rész szólt a tanfolyamon, de sajnos az erre vonatkozó jegyzeteim olyan zavarosak lettek, hogy nem tudok most szakértői kiselőadást rögtönözni a témában, én a képen láthatót használtam.



Szóval 330 gramm lisztet kimérünk, hozzákeverünk egy tk sót, a konyhapulton tölcsért képezünk belőle, majd beleütünk négy tojást, villával felverjük. Apránként keverjük a lisztet a tojáshoz, közben a másik kezünkkel őrizzük, nehogy a tojás kiszaladjon. Na ez az elmélet (Szakácsok könyve), a gyakorlatban nekem azonnal kiszaladt a tojás, én meg hangosan kiabálva próbáltam kordában tartani a kiszámíthatatlan, nyálkás masszát. Mindegy, a lisztet a közepébe toljuk, és összegyúrjuk. Ez az a pont, amikor csak egy ragacsos masszánk van, és hiába gyúrjuk, gyúrjuk, biztosnak tűnik, hogy sosem lesz olyan szép sima sárga gombóc, mint a fotón. Ez teljesen normális, de egy szakácskönyben sem említik, mindig úgy írják le, mintha minden simán menne, hát nem megy! Egyszercsak hipphopp előáll a gombóc, magunk sem tudjuk hogyan, de ott van. Tegyük folpakba, és vágjuk be a hűtőbe (ez volt az a pont, amikor be kellett dobnom egy vadmálnapálinkát, hogy végig tudjam csinálni). Pihenésképp csináljuk meg a tölteléket, az legalább egyszerű: felaprítjuk a medvehagymát, és némi só, bors és reszelt juhsajt társaságában összekeverjük 25 dkg ricottával. Betesszük a hűtőbe legalább fél órára pihenni. Készítsük el a mártást is, a salsa di nocit. A diót, fokhagymát és friss zsemlemorzsát mozsárba tesszük, összedolgozzuk, majd hozzáöntjük az olívaolajat. Hozzákeverünk reszelt sajtot, joghurtot és sóval, borssal fűszerezzük. A tésztát kivesszük, a liszttel meghintett pultra helyezzük, és elővesszük a nyújtófát. A tésztát technikásan vékonyra nyújtjuk (ez is tök bonyolult, Szakácsok könyve 384-385 oldal, tessék elolvasni), majd ötujjnyi oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk, én a vágáshoz a pizzavágót használtam.



A négyzetekbe egy-egy adag tölteléket helyezünk, majd két átlós sarkát összecsípve formára hajtogatjuk. A kész tortelliniket 6 percig zubogó vízben főzzük, olajat ne tegyünk a vízhez, mert bevonatot képez rajta. Ha kifőtt, tányérra szedjük. A fotózás és az étel tányérra rendezése a barátnőm műve.