Régóta nem frissült a Húsosfazék, ennek oka, hogy szeptember elején majdnem két hetet New Yorkban töltöttünk. Természetesen jónéhány étterembe ellátogattunk, a gyorskajákat készítő kis Deliktől kezdve a sokféle nemzetiségű vendéglőkön át néhány olyan kiváló helyekre is, mint a remek steakjeiről híres Smith & Wollensky, vagy Anthony Bourdain francia stílusú bisztróétterme, a Les Halles, a maffiafilmek olasz származású sztárjainak és Rudy Giuliani kedvence, a Da Nico Little Italyban, végül, de nem utolsósorban a Gordon Ramsay által jegyzett Maze a London Hotelben. Emellett egy kiváló vidéki vendéglőben is ettünk, kétórányi autóútra New Yorktól északra, egy amolyan Twin Peaks stílusú, nagy kerek kövekből épített házban. A legfontosabb éttermi élményekről hamarosan külön bejegyzésekben is beszámolok, addig is röviden leírom, mi az, ami a kinti éttermekben tetszett, és mi nem. Persze ezek csak a 12 nap során szerzett személyes tapasztalatokon alapulnak, nem a város gasztronómiájának jellemzéséről van szó, amúgy a város sokszínűsége miatt nem is nagyon lehet általában jellemezni az itteni vendéglőket.  Mint New Yorkban minden, a vendéglők palettája is igen széles és színes, rengetegféléből választhatunk, és ami a fő, a különböző nemzetiségű helyeken az adott tényleg az adott náció tagjai dolgoznak (ez ugye Budapesten csak igen ritkán van így). Ennek megfelelően minden este egész más ételeket ehettünk, mint az előző napokon. A másik pozitív élmény az érzékelhetően kiváló alapanyagok használata, még a kisebb, egyszerűbb helyeken is. A legtöbb helyen nagyon felkészült is figyelmes volt a kiszolgálás is.  Napközben pedig jók voltak a kis delicatessenekben elfogyasztott gyors reggelik, ebédek is. Itthon sosem iszom koktélt, viszont odakint nagyon rákaptam, ugyanis a nálunk gyakori, szirupos ízű, az itallal spórolós szarok helyett New Yorkban nagyon jók és erősek a koktélok. Eléggé zavart viszont az éttermekben, hogy kevés kivétellel nem nagyon lehetett ráérősen vacsorázni. Hogy az asztalra egy kicsit várni kell, az még rendben van, de amint az ember az utolsó falatot lenyelte, már oda is tették az orra elé a számlát, és másodpercek alatt az utcán találta magát. Persze mint megtudtuk, ott a vacsora utáni ejtőzés helyett rögtön átmennek egy bárba, és ott iszogatnak, de ezt azért nehéz volt megszokni. Többször próbát tettem a hamburgerrel, de úgy látszik, ezt nem fogom megszeretni, a hús néha ugyan nagyon finom volt, de a puha zsemléket inkább gyakran otthagytam, nem értem, mit lehet ezen annyira szeretni. A dohányzás teljes tilalma először eléggé zavart, egy kiadós étkezés után jól szokott esni egy cigaretta, de aztán hamar megszoktam, most már nem tartanám olyan nagy tragédiának, ha ezt nálunk is bevezetnék. Az alábbi képre a New Yorkban megvásárolt legkülönbözőbb ételeket válogattam össze, a műanyag dobozos, elvitelre vett ebédektől (amiket a Central Parkban ettünk meg) a legszebb vacsorákig. Nem kell sokat várni tehát az egyes éttermek részletes bemutatására sem.