"Ha a Náncsi nénivel már elégedetlen vagy, próbáld ki a Gesztenyéskertet!" E felszólítás hatására döntöttünk úgy, kipróbáljuk végre a Budakeszi és Budapest határán fekvő vendéglőt. A hely nyáron kifejezetten hangulatos, különösen a terasz, ahol gesztenyefák (és a biztonság kedvéért még egy sötétzöld ponyvatető) árnyékában lehet ebédelni, vacsorázni. Az idillt csak a kert mellett futó autóút zavarja meg. Először a tárkonyos vadragulevest kóstolom meg burgonyagombóccal, ami felejthetőre sikerült, íze nem túl intenzív, és olyan apró csészében szolgálták fel, melybe egynél több gombóckának és egy kockánál több vadhúsnak nem is jutott hely. Ezt követte a pácolt szarvascomb barnamártással és mandulás burgonyafánkkal. Ahogy látható, a díszítés nagyon gáz: vaskos narancsszelet meg petrezselyem - na neee!

Sajnos a szarvascomb reménytelenül kiszáradt, így íze sem zamatos, és ezen a szörnyű barnamártás csak tovább ront, kár érte. A burgonyafánk viszont nagyon jól sikerült, pirított mandulaszeletkéivel az oldalán ha nem is kárpótolt a félresikerült szarvasért, de legalább arra biztat, hogy újra próbát tegyek a Gesztenyéskerttel, hátha csak rossz napja volt a szakácsnak. Azt olvastam, a hely híres az itt felszolgált császármorzsáról, úgyhogy ezt is kipróbáltam. Érdemes volt, mivel a hír igaz, a császármorzsa kiváló itt: nem túl édes, nem túl száraz, minden szempontból tökéletes.