Néha eszembe jutnak olyan ételek, amik gyerekkoromban gyakran kerültek az asztalra, és máig kellemes emléket jelentenek (a főtt marha azzal a vastag, üvegess ínnal a közepén és cukros, szétfőzött megyszósszal, illetve a kelkáposztafőzelék és a tökfőzelék nem ilyenek). Így jutott eszembe múlt héten a rakottkrumpli, és alig vártam, hogy hétvégén végre el is készítsem.

A rakottkrumpli minden családban és a menzákon is rendszeresen előfordul, így első ránézésre sok érdekességet ez a jól ismert és elég egyszerű étel nem tartogat. Ami miatt mégis úgy döntöttem vasárnap, hogy életemben először én is mindenképp megcsinálom, az három fő típushiba, amely szinte mindig előfordul, akár a nagymama csinálja, akár a konyhásnéni:

1. Túl vastagra szelik a krumplit. A krumpli önmagában ízetlen, így mivel a vastag szeleteket nem tudja átjárni a fűszerek és a többi hozzávaló íze, az ember önkéntelenül is kerülgetni kezdi ezeket, főleg ha a szeletek közepe még kissé nyers is.
2. Túl száraz lesz, kevés a tejföl. Ha a szakács nem bánik elég bőkezűen a tejföllel, a sütőben az a kevés is elillan, és a végeredmény száraz, fullasztó, s ezzel együtt ízetlenebb lesz. Mivel a tejföllel sokan értelmetlenül spórolnak, ez szinte mindig probléma, s már bevett szokás, hogy utólag, tálaláskor adnag még külön hozzá. Csakhogy az nem ugyanaz. Az utólag hozzáadott tejfölt nem járják át annyira az ízek, és a kiszáradt krumpli, tojás menthetetlenül tönkrement már.
3. Kevés a tojás, a kolbász. A harmadik gyakori hiba, ha valósággal vadászni kell a tojás- vagy a kolbászszeletekre, ráadásul utóbbi fontos ízesítője is a rakottkrumplinak, ezzel sem szabad tehát spórolni.

A fenti, illetve a burgonya gratin készítése során szerzett tapasztalatokat szem előtt tartva csináltam egy nagy adag rakottkrumplit, ami a visszajelzések alapján nagyon jól sikerült.

Két kiló krumplit héjában, sós vízben puhára, 8 tojást pedig keményre megfőzzük. A krumplit vékonyra szeljük, a tojást tojásszelővel szintén. Egy nagy tűzálló üvegedényt kivajazunk, zsemlemorzsával vékonyan beszórjuk. Elkezdjük a hozzávalókat belepakolni, először a krumplival, aztán tojás, kolbász, tejföl. A tejföl tetejére szórjunk sót, őröljünk borsot és reszeljünk nagyon kevés szerecsendiót. Ez utóbbi a burgonya gratin készítéséről jutott eszembe, melynél a krumpli és a tejszín a szerecsendióval nagyon finom kombináció volt. Ha nem visszük túlzásba, az első kóstoláskor a többieknek azon fog járni az esze, mitől ízlik ennyire? A tejfölt a könnyebb kenhetőség érdekében tejszínnel előzetesen elkeverjük. Jöhet egy újabb réteg krumpli és így tovább, amíg meg nem telik teljesen a tál.

Legfelül mindig egy réteg krumpli legyen, erre jön még egy kenet tejföl és némi vékonyra szelt vaj. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a rakottkrumplit 30 percig (illetve amíg el nem kezd barnulni a teteje) süssük készre.