Az éttermeiről méltán híres nyugati parti városban fel voltam készülve arra, hogy vacsoraidőben néhány helyen várakozni kell. Őszintén meglepődtem viszont, amikor reggel nyolc órakor láttam kígyózó sort az utcán egy reggelizőhely, a Sears Fine Food előtt. A Lonely Planetben rögtön utánanéztük, miről híres ez az étterem: a könyv szerint California kormányzója, Schwarzenegger is itt szokott reggelizni, ha San Franciscóba látogat.
Kép: sanfranciscodays.com
A hely specialitása az apró palacsintákból álló tányér (silver dollar pancakes). Legkevésbé reggeli előtt tudok türelmesen várakozni, úgyhogy nem álltunk be a sorba, de másnap egész korán felkerestük a Sears-t, és egész könnyen be is jutottunk. Ez volt talán a legbőségesebb reggelink az USA-ban (igyekeztünk minél több reggeli fogást kipróbálni), de szerencsére nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is dobogós helyen végzett.
A belső kialakítás állítólag gyakorlatilag a megnyitás óta változatlan, büszkén hirdetve, hogy már 72 éve működik az étterem, tulajdonképpen ettől inkább csak kicsit öreges a hangulat, mint patinás (kicsit utánaásva az étterem történetének mondjuk kiderül, hogy csak 1964-ben költöztek a Powell Streetre).
A nagy érdeklődésre tekintettel nagy a pörgés: a pincér gyorsan felveszi a rendelést, kiszolgál, kihozza a számlát, és már mehetünk is. Mindez azonban nem megy a minőség rovására! Ettem rántottát kolbásszal, kiváló volt, de semmi rendkívüli, a bagel hasonlóképpen.
Viszont a kis palacsinták nem véletlenül híresek: már magukban, a habos vajjal megkenve is finomak, nem is nagyon kívántam mellé a juharszirupot.
A Searsben persze vacsorázni is lehet, de egyszer épp elég volt itt enni, főleg San Franciscoban, ahol rengeteg kipróbálásra érdemes étterem van.
Na mit szól hozzá?