Amikor tavaly ősszel először jártam a debreceni Ikonban, a profi konyha, illetve az igényes vendégtér rögtön megfogott, sőt, a meglepetés erejével hatott. Egy helyi ismerős ajánlására vacsoráztunk itt, és bevallom, nem számítottam arra, hogy egy olyan étteremben fogunk enni Debrecenben, ami bárhol a világon megállná a helyét. Másodszor már kifejezetten azért látogattam el a városba, hogy ismét kipróbáljam az Ikont, újabb fogásokat tesztelve az étlapról. Mielőtt sorra venném, miket kóstoltam ez alkalommal, nézzük, miért tetszik különösen ez az étterem, és miért jó, hogy épp Debrecenben nyitott meg egy ilyen hely.
Egyrészt nagyon jól eltalálták az egyensúlyt a menü összeállításakor helyi alapanyagok használata, a klasszikus helyi ételek újragondolása, illetve a vendégek széles körének megszólítására alkalmas fogások között. Vagyis mindenki találhat kedvére való ételt, akár a különlegességeket szereti, akár csak simán a rántotthúst (utóbbinál a zseniális házi morzsában sült mangalicára gondolok, ezt kóstoltam meg az első látogatás során).
Másrészt az Ikon megnyitásával Debrecen felkerült a gasztronómia térképére (az enyémre is), vagyis az egyre nagyobb számban az országot járó gasztroturistáknak már érdemes erre ellátogatni: Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye amúgy e téren egyre jobban áll, már két-három napot is el lehet tölteni a környéken éttermek látogatásával (az egyéb látnivalókról nem is beszélve).
Az ebédnek nekilátva elsőként érkezik az amuse bouche, csicsókapüré egy kis pohárkában. Kifejezetten könnyű, frissítő hatású üdvözlőfalat ez, ideális bevezető egy többfogásos menü megkezdéséhez.
Az előételek közül a konfitált libazúzával töltött raviolit választottam zellerkrémlevesben, egyrészt a zúzát nagyon szeretem, és a töltött tészták is a kedvenceim közé tartoznak. Az egészen sűrű krémlevest szerencsére külön szolgálták fel, így sokkal szebben sikerült lefotózni és alaposan meg is nézni a kompozíciót, mielőtt hozzáöntöttem volna a kis kancsóból a levest. A tészta tökéletesen volt elkészítve, a töltelék íze és állaga is kiválóan eltalált volt.
Főételnek tiszai harcsafilét rendeltem házi mangalicaszalonnánkba burkolva, konfitált békacombbal és pirított nudlival. Általában a helyi alapanyagokból készült fogásokat szeretem kipróbálni, ezért is esett a választásom erre a fogásra. A harcsa tökéletesen volt megsütve, ez nemcsak a színén volt látható, miután vágtam belőle egy falatnyit, de a zamatán is érezhető volt. Különösen izgalmas kiegészítőt jelentett mindehhez a béka, méretes combjai a képen is láthatóak, de a legérdekesebb a tányéron egy aprócska csontban végződő kis rántott falat volt. A nudli mindehhez nagyszerű köretnek bizonyult: kívül alaposan megpirított, belül pedig puha és omlós.
Desszertnek gyömbéres süteményt kértem, ami kis zöldalmakockákkal, és két nagyszerű kiegészítővel érkezett: az egyik egy gyümölcspüré a másik pedig egy tartalmas csokikrém volt kis poharakban tálalva. Ezeket egymás után kóstolva az ízek nagyon jól kiegészítették egymást, a pirított mandulába forgatott, töményebb gyömbéres süti után a gyümölcsök még könnyebbnek tűnik, s végül jólesik minderre egy kanál csokikrém, majd a kör folytatódhat az elejéről.
Másodszor is maximálisan elégedetten távoztam az Ikonból, amit szívből ajánlok mindenkinek, még egy hosszabb utazást is megér egy ebéd vagy vacsora itt, érdemes kipróbálni!
Na mit szól hozzá?