2007 nyara óta készülök arra, hogy egyszer végre nekiálljak egy saját kovászos uborkának, de eddig mindig hiányzott hozzá valami: egy kellőképp nagy befőttes üveg, egy marék kapor, 2 kiló kisszemű uborka vagy éppen a szabadidő és az elszántság. Szerencsére erre a hétre mindez összejött: semmittevéssel töltök egy egész hetet Dobogókőn, kaptam egy jó nagy befőttesüveget, lett uborka, kapor, kovászos kenyér.

Fontos megjegyezni, hogy nem A TÖKÉLETES kovászos uborkát akartam elkészíteni, hanem gyerekkorom kedvenc kovászos uborkáját. Tudom, hogy nem szabad kitenni a tűző napra, mert akkor kissé löttyedt lesz, de én azokon a lassú, végtelennek tűnő gyerekkori nyarakon így ettem, és ezt szeretném most is rekonstruálni. Az üveget forró vízzel kimostam, az uborkára szánt vizet is felforraltam, feloldottam benne két evőkanál sót, aztán került az üvegbe 3 gerezd fokhagyma, egy csokor kapor, kb. 1,5 kiló uborka, kevés bors és 2 darabka igazi kovászos kenyér. Arról még nem tudok beszámolni, hogy sikerült-e ezt elérni, vagy hogy milyen lett, ahhoz még kell várni pár napot. De semmi gond, ráérünk!