Évek óta sütök szilveszter este malacot, ahogy erről a blogon már korábban is beszámoltam, de őszintén bevallom, a bőrös malackaraj sütéséhez most először használtam a húshőmérőmet. Gyönyörű, fiatal malachúst kaptam a hentesnél, és otthon, ráérősen készítettem el, úgyhogy végre előkerült a régóta a fiókban fekvő mérőeszköz. Az eredmény a korábbi évekhez képest sokkal, de sokkal jobb volt. Persze eddig sem sütöttem ehetetlenül szárazra a malacot, de mivel a sertés esetén az ember igyekszik mindenképp elkerülni, hogy a közepén vagy a csontnál bármennyire is nyers maradjon, bizony előfordult, hogy a kelleténél tovább sült a hús.
Az arany középutat egyértelműen a megfelelő mérőeszköz használatával lehet megtalálni: a húshőmérőt már a sütés elején a karaj közepébe szúrjuk, és addig sütjük, amíg a maghőmérséklete el nem éri a 62-63 Celsius fokot. Persze a bőrét is figyeljük közben, de ha jól állítottuk be a sütőt, az szép pirosra, ropogósra fog sülni, mire a hús közepe az említett hőfokot eléri. Az eredmény: tökéletes omlós, finom, szaftos hús.
Ahogy tehát a mennyiségek pontos megállapításához is konyhai mérleget használunk, éppúgy érdemes a húsok pontos hőmérsékletéről is mérőeszköz segítségével meggyőződni, egy ilyen húshőmérő ráadásul kifejezetten olcsón beszerezhető, már egy elrontott sült is többe kerülhet (főleg, ha marháról van szó).
Na mit szól hozzá?