Lehet hogy a tenger nincs is olyan messze Budapesttől? A képen látható hal aznap hajnalban még a tengerben úszkált, amikor este egy jóbarátoméknál, ahol éppen segítettem összeszerelni egy szekrényt, az asztalra került. A friss árut egy furgon szállítja rendszeresen a főváros néhány éttermébe (kora hajnalban kifogják, autóba teszik, délutánra már Pesten van), s egy ilyen szállítmányból jutottak hozzá némi protekció révén a még tengervíztől csöpögő halhoz, melynek elkészítése meglepően egyszerű volt: sóval vastagon betakarva, majd alufóliába tekerve került a sütőbe. Ennyi. Még citromot sem facsartunk rá.

Érdeklődve vártam az első falatot, mivel eddig ahányszor halat ettem, mindig többféle ízesítő járult hozzá: fehérbor, amiben megpárolták, rozmaringág, amit a hasába dugtak, és még sorolhatnám. Nos ez a hal a fent leírt módon, rafinált fűszerek nélkül is rendkívül finom volt, a sókéreg magába zárta a tenger frissességének ízét, innen is köszönet érte! (Ami további különlegesség, a konyha dísze, egy tűzpiros Karancs gáztűzhely, amelyben megsült - akár egy Ferrari:))).