A ravioli egyike a legfinomabb tésztaféléknek - feltéve, hogy kapunk elfogadható minőségűt valamelyik boltban. A magyar élelmiszeripar ugyanis pont a raviolival és a tortellinivel bánt el a legcsúnyábban az elmúlt tizenöt évben. A kilencvenes évek elején még nem gyártották itthon, így a nagyobb közértekben volt igazi olasz, persze nagyon drágán, így csak ritka alkalmakkor került otthon az asztalra. Még ma is emlékszem, minden falatot nagyon lassan ettem, hogy minél tovább tartson. A tasak hátulján négyféle szószreceptet is ajánlottak hozzá, ezek közül általában a tejszínes-paradicsomosat választottuk, mely a tésztába oltott spenótos ricottával együtt mennyei, krémes egyveleget alkotott. Ami jelenleg a boltokban kapható, az viszont a tortellini és a ravioli megcsúfolása: rossz minőségű, maszatolódó tésztába dögszagú hulladékot vagy mázosan kenődő növényi zsiradékot töltenek, előbbi a "húsos" utóbbi a "sajtos" fantázianevet viseli. A Culinarisban szerencsére találtam normális raviolit, egész jó ott a választék, most gorgonzolásat vettem.
A mártáshoz hevítsünk olívaolajat egy lábosban, tegyünk bele zúzott, felaprózott fokhagymát, majd néhány hámozott paradicsomot, alaposan nyomkodjuk szét, fűszerezzük sóval, borssal és friss rozmaringgal. Legalább 20 percen át rotyogtassuk, folyamatosan kevergetve. Ha megvan, jöhet bele a tejszín, két deci. Nagyon óvatosan melegítsük pár percig, és kész is. A tésztát négy perc alatt főzzük meg. A tésztára szedjünk szószt, majd a tányérban tördeljük a tetejére az aszalt paradicsomot.
Az ebéd fényét tovább emelte, hogy a bolti vackok helyett azokat az aszalt paradicsomokat használtam, melyeket nemrég kaptam ajándékba, valódi házi készítésű darabokról van szó, egyenesen Szardínia szigetéről. Ezúton is köszönet értük!
Na mit szól hozzá?