Ez tehát az első recept Martha Stewart Hors D'Oeuvres kézikönyvéből. Sokan idegenkednek a nyers hal fogyasztásától, pedig a japán konyha legfinomabb ételei e hozzávaló felhasználásával készülnek. Az alábbi fogás szerintem a legalkalmasabb arra, hogy eloszlassuk az ilyen előételeket. A ravasz fűszerezés és az ízléses tálalás együtt garantáltan megteszi hatását. Fontos, hogy kiváló, sushi minőségű vöröstonhalat használjunk, erre sajnos áldozni kell, de a végeredmény tényleg olyan finom, hogy megéri! A szezámolajnál és hasonló hozzávalóknál az ember hajlamos azt mondani, hogy jó lesz helyette sima olaj is, stb, de ahol lehet, ne tegyük, pont ezektől lesz olyan ízletes és eredeti az étel. Sajnos egy fontos konyhai tartozék, egy jó szeletelő beszerezhetetlennek bizonyult Budapesten, pedig tényleg sok helyen kerestem, de lehet, hogy kénytelen leszek a netről rendelni.

Hozzávalók
20 dkg vöröstonhal, félcentis darabkákra vágva
3 ek frissen vágott snidling
2 ek szezámolaj
1/4 csésze szójaszósz
2 ek rizsborecet
3 ek majonéz
1 kk chilipaszta
2 uborka
1 ek fekete szezámmag pirítva
só, bors

A vöröstonhalat összekeverjük a snidlinggel, a szezámolajjal, a szójaszósszal, a borecettel és sóval, borssal. Fóliába csomagolva tegyük a hűtőbe. A majonézt keverjük össze a chilipasztával, és ezt is a hűtőbe tesszük. Az uborkából szeletelővel (én a hámozókést használtam erre) hosszában vékony szeleteket vágunk. A szeletet az asztalra fektetjük, egy kis adag tonhaltatárt rakunk a végére, majd óvatosan feltekerjük, ügyelve arra, hogy kellően szoros legyen. Ha jól csináltuk, a tekercs egyben marad magától is, összetűzés nélkül. A tekercs tetejére jöhet egy borsónyi chilis majonéz, majd megszórjuk fekete szezámmaggal.