A budapesti piacokat bemutató sorozat második részében a Fővám téri Nagycsarnokot jártam be, a szavazás továbbra is folytatódik, a cikk végén lehet választani, melyik a legjobb hely a bevásárlásra a fővárosban.
Ha az angol főzőműsorokhoz hasonlót (Gordon Ramsay, Jamie Oliver, stb.) kellene rendeznem itt Budapesten, a bevásárlós részt egészen biztosan a Nagyvásárcsarnokban forgatnám le. Ez ugyanis messze a legszebb, leglátványosabb piac Budapesten, de a világ egyéb nagyvárosainak piacaival összehasonlítva is megállja a helyét, ha csak a külsejét vesszük alapul (kínálatában sajnos még van mit fejlődni).
Az épületet akkoriban húzták fel a XIX. század végén, amikor a többi hasonló stílusú (persze ennél kisebb) csarnok is felépült a Hold utcában, a Rákóczi téren, a Klauzál téren és a Hunyadi téren. Azelőtt a fővárosban 44 piacon lehetett vásárolni, de a körülmények ezeken a helyszíneken rendezetlenek és fertőzésveszélyesek voltak. A helyszín megválasztása több szempontból is ideális: közel van a Duna, így gyorsan a piacra juthattak a vízi úton szállított áruk, a vasúti sínek pedig egészen az épületig elvezettek. Ha elsétálunk az épülettől a külső Ferencváros irányába, még mindig felfedezhető sok egyéb olyan épület, mely valaha a piacot ellátta áruval: több malom is volt a Soroksári úton (ezek egy része még ma is áll), hátrébb pedig két vágóhíd is volt. Maga a Nagyvásárcsarnok viszont nemcsak ezekhez van elég közel, de a Belvároshoz is. Az épületet 1991-ben bezárták felújítás miatt, és 1994-ben nyílt meg újra a mai formában (a csarnok részletes története itt olvasható - az eddigi infók forrása is ez a cikk).
Tényleg jó a Nagycsarnokban sétálgatni, az embernek az az érzése, hogy nagyon profi dolog itt beszerezni a hozzávalókat az ebédhez. Van rengeteg hentes és zöldséges, de gyakran az az érzésem, mintha mindegyiknél majdnem ugyanazt lehetne kapni. Két hentest emelnék ki pozitív kivételként, az egyik a hátsó kijárattal szemben van balra, és nagyon szép marhahúsokat lehet nála kapni, a másik pedig a (hátulról nézve) bal szélső folyosón van, itt a legtöbb esetben kaphatunk bárányhúst.
A kedvenc részem a piacon egyértelműen a pince: többféle halárus van, az egyiknél mindig ki van téve egy hatalmas halfej. Az alagsorban vehetünk vadhúsokat is, igazából még itt sem ért soha csalódás, akár szarvassteaket kerestem, akár vadnyulat, mindig kapható volt minden.
Amikor még nem volt Culinaris, csak egy helyen lehetett egzotikus, különleges hozzávalókat, fűszereket és ritkaságokat beszerezni, ez pedig az alagsorban most is működő Ázsia bolt. Nagy választék van a különböző országokból származó alapanyagokból, és a sokféle friss zöldfűszer is egész olcsó (a pénztár előtt van közvetlenül egy nagy, fiókos hűtőszekrényszerűség).
A tejárusok szerintem nem a legjobbak, soknál csak ugyanolyan tejtermékeket kapsz, mint a közértben. Van viszont egy nagy sajtbolt, ahol mindig óriási sor áll, emiatt itt kicsit türelmetlenek az eladók, szerintem ilyesmit jobb a Fény utcai piacon venni, de persze ha épp itt vásárolunk be, jó eséllyel megkapunk mindent, ami kell (bár legutóbb pl. cheddar épp nem volt).
A csarnok hátsó részében kicsit kaotikusabb hangulat uralkodik, itt egy kis klasszikus kirakodóvásár van, viszont itt veszem a legjobb mézeket egy öreg nénitől, aki mindig arról panaszkodik, hogy a turisták kérnek kóstolót, de aztán nem vesznek mézet. Pedig tényleg nem drága nála a méz, és ezerféle van: hárs, selyemfű, gesztenye, akác, repce, stb.
A csarnok központi részét ezzel a hátsó traktussal egy kis folyosó köti össze, itt tanyáznak a gombaárusok, gyakran át akarnak verni, ha alkudozás közben az ember ott hagyja őket, hamar lejjebb mennek az árral. A galérián ahogy régen, most sem élelmiszert, hanem egyéb dolgokat árulnak, de itt vannak a lángosozók, talponállók és egy turistákra optimalizált étterem is.
A Nagyvásárcsarnok nemcsak egy piac, de az egyik legfontosabb turistalátványosság is egyben, folyton rengeteg olasz, német, skandináv és ázsiai turista bóklászik itt, emiatt a középső fő sétarésznél sorakozó pavilonok egy része kifejezetten rájuk specializálódott: téliszalámi, libamájkrém, erőspaprika, ostor, hímzett terítő.
Elsősorban hétvégén szoktam itt vásárolni, mert ez a piac van tízperces kényelmes sétára a lakásunktól, és szombat délelőtt tényleg nagyon hangulatos a hely.
Na mit szól hozzá?