Az Aranyszarvas étteremnek otthont adó épület azon kevés házak közé tartozik, melyek még a háború előtt eltűnt régi Tabán emlékét őrzik. Régóta nézegettem, de csak kívülről. Bár mindig is nagyon jól nézett ki vaskos falaival és foghíjas, de láthatóan elnyűhetetlen téglafalon levő teraszával, viszont köztudott volt, hogy korábban olyan turistaétteremnek adott otthont, ahol mindegy, mennyire elégedetlenül távozik a vendég, mivel úgysem fog még egyszer visszatérni.
2008-ban azonban az étterem megújult: új csapat, új bútorok, új konyha. Az étlap alapvetően magyaros maradt (nem szaladt el a kardhalas-szentjakabkagylós irányba), de olyan egyéni módon tudnak hozzányúlni a megszokott alapanyagokhoz, hogy érdemes az itt lakóknak is kipróbálni. A séf, Mogyorósi Gábor korábban a Csalogány 26-ban tevékenykedett, szerintem nagyon jól tette, hogy váltott, mert egy sokkal kellemesebb környezetben bontakoztathatja ki képességeit.
Az első dolog, ami feltűnt, a jól eltalált belső kialakítás: jól passzol a régi épülethez, ugyanakkor mégse nehézkes, naftalinszagú, hanem könnyeden elegáns és kényelmes. A kiszolgálás kifogástalan, barátságos. Kezdésként házikenyeret kapunk vajjal: ez az egyik legjobb házikenyér, amit valaha étteremben kaptam, külső héja nagyon vékony, ugyanakkor ropogós, ízesre sült, s alatta már közvetlenül lágy, puha a tészta, mintha kemencében sült volna (vagy talán tényleg abban sült?).
Az előételek közül a kacsamájkrémet választottam paprikakaramellel – részben azért, hogy még néhány szeletet ehessek a kiváló kenyérből. A kacsamájas krémeknek általában intenzívebb íze van, mint az Aranyszarvasban kóstolt verzió esetén tapasztaltam, de ettől függetlenül kellemes előétel volt, nem is túlságosan nehéz. Nagyon jól passzolt hozzá a tetején levő paprikás öntet.
A főétel töltött borjúszegy volt, a tetején néhány szál spárgával, mellé spenótos rizottót ettem. A borjúszegy puha és jó ízű, fűszerezése visszafogott, de jól eltalált, ugyanez igaz a töltelékre. A rizottó elkészítése kifogástalan volt, de ízre nem túl emlékezetes.
A desszertek közül a gyömbéres csokoládékorongot és a málna financiert sárgabarackos fagylalttal is megkóstoltam. Ha valaki most fogja felkeresni az éttermet, egyértelműen a csokikorongot javasolnám. Nem mintha a málnás desszerttel bármi probléma lett volna, de a csokiban több meglepetés volt, és ízre is jobban ki van találva.
Összességében az Aranyszarvas most pontosan megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyek egy nagymúltú, ugyanakkor a korral haladó étteremben szemben felmerülhetnek, bátran ajánlom mindenkinek egy vasárnapi ebédre. Az is egy fontos előnye a helynek, hogy nem szálltak el az árakkal (a legjobb negatív ellenpélda a közelben található Déryné), szerintem az ár/érték arány is teljesen rendben van itt.
Na mit szól hozzá?