Egész életükben kint mászkálnak az erdőben, nem csoda, hogy a vadak húsa a legnemesebb, legtisztább ízű. Ezek közül is a szarvasbélszín a kedvencem, nemcsak különleges zamata, de sokoldalúsága miatt is: savanykás ízű gyümölcsös mártással egész más ízeket lehet belőle kihozni, mint mondjuk egy tejszínes, erdei gombás körítéssel. Legutóbb az előbbi módszert választottam, és – tél lévén – aszalt vörösáfonyával és Nagybörzsönyben készült vörösboros ribizlilekvárral készült szósszal körítettem, amelynek ízét brandy, portói és egy kevés borókabogyó meg dió tett még különlegesebbé. Ehhez legjobb egy klasszikus köret: krokett vagy éppen burgonyafánk, a lényeg, hogy ezt is mindenképp házilag készüljön, a mirelit verzió kiábrándító tud lenni, és az egészet elrontja. Ha mindez megvan, akkor már csak egy jó üveg vörösbor kell a tökéletes vasárnapi ebédhez.
Hozzávalók
70 dkg szarvasbélszín
50 g aszalt vörösáfonya
2 ek tört dióbél
1 fahéjrúd
1 tk borókabogyó
1,5 dl marha alaplé
50 g vaj
1 ek vörösboros ribizlilekvár
2 ek málnaecet
4 ek brandy
1 dl portói
A vaj nagy részét felolvasztjuk, ebben a 3-4 ujjnyi vastag szeletekre vágott bélszínérméket pirítsuk át minden oldalról, majd tegyük 50 fokos sütőbe, amíg a mártást elkészítjük. A vaj egy részét öntsük le, adjuk hozzá a brandyt és a málnaecetet, és közepes lángon főzzük.Ekkor jöhet bele a portói és a fahéj, majd főzzük a felére. Öntsük hozzá a marha alaplevet, és tegyük bele az aszalt vörösáfonyát is. A fahéjrudat ezután kidobhatjuk, és adjuk hozzá a durvára tört dióbelet, a borókabogyót és a ribizlilekvárt, majd a kevés maradék vajat is belekeverjük. A bélszínérméket előmelegített tányérra tesszük, rászedjük a mártást, és melléteszünk pár burgonyafánkot is.
Hamarosan jön a burgonyafánkom receptje is!
Na mit szól hozzá?