Az elmúlt héten Toszkánában töltöttük a szabadságunkat, ahol természetesen sok helyen sokfélét ettem is, hiszen errefelé kiváló alapanyagokból készített nagyszerű fogásokat találhatunk még a kisebb, eldugott, de semmivel sem összehasonlítható hangulatú éttermekben is. Most induló sorozatomban ezekről az élményekről számolok be.
A toszkán utazásunk során meglátogatott városok közül Siena lett a kedvencem, minden kis utca tartogat valami meglepetést, egy váratlanul előbukkanó szökőkutat, különleges épületet vagy hangulatos kisebb teret. Bár nagyon könnyű itt eltévedni, de éppen ezért ez egyáltalán nem bosszantó. A városka főtere, Piazza del Campo meglepően nagy, és egészen egyedi szerkezetű: befelé lejtős legyezőre emlékeztető, a tér végén áll a magas tornyú városháza (ennek a tornyába fel is mentünk). A lejtős tér XIV. századi vörös kövein rengetegen üldögélnek (feküdni azonban nem szabad, egy rendszeresen arra járó, vicces sisakot viselő rendőrnő mindenkire rászól, aki hanyattdől). Körben végig éttermek, kávézók sorakoznak, ezek egyikében ebédeltünk. Kagylós spagettit ettem, előtte ittam egy proseccot, hozzá meg egy pohár fehérbort.
A fehérborban párolt kagylók és a tészta nagyon jól voltak fűszerezve: egyik íz sem nyomta el a többit. Többször kísérleteztem én is ezzel az étellel, és ez nem is olyan egyszerű feladat, mivel ha kicsit is túladagoljuk a fokhagymát, máris eltűnik a kagyló íze, a fehérborral ugyanez a helyzet. A tészta természetesen optimális keménységűre volt főzve, és az is érződött az állagán, hogy tálalás előtt még a szósszal összekeverték a tűzön. Kifejezetten könnyű ebéd volt, nagyon jólesett a hosszú séta után.
Alább kiválogattam néhányat a Sienában készült képek közül, tényleg érdemes ide ellátogatni, és egy jót enni!
Na mit szól hozzá?