Véletlenül egészen szép libamellszeletekre bukkantam a hentesnél, és mivel még sosem próbálkoztam ezzel a szárnyassal, vettem egyet kísérleti céllal. Rajta volt a bőre is némi zsír társaságában. Szereztem hozzá némi szedret (először gondoltam az etyeki kezes-lábason beszerzett vörösáfonya lekvár felhasználására is, de a friss, savanykás feketeszeder talán jobban passzol egy ilyen zsíros húshoz). Először bőrével lefelé fektetve, majd a másik oldalán is serpenyőben hirtelen megpirítottam a húst (előtte egy napig hagytam állni rozmaringgal, kakukkfűvel, sóval és borssal bedörzsölve), majd betettem a sütőbe. A sütésnél nagyon kell ügyelni arra, nehogy kiszárítsuk a húst. Akkor a legzamatosabb, ha felszeletelve szép rózsaszín a belseje. Ennek elérésében a sütési idő megfelelő megválasztása mellett kulcsfontosságú, hogy le ne húzzuk a bőrét! Kis módosítással a klasszikust idézve "ha a húsról leszedjük a zsírt, a libamellnek megástuk a sírt." A szeder egy részét fazékban némi cukor társaságában szétnyomkodtam és felforraltam. Köretként rizst készítettem hozzá (ebbe némi metélőhagymát kevertem még főzés közben). A köret tetejére néhány szem szedret tettem, a szószt pedig a felszeletelt libamell mellé öntöttem.

Persze ez csak egy előzetes libakísérlet volt, mivel közeledik a Márton-napi libaszezon, na azon a héten mindenképp ki fogok próbálni még néhány libás fogást.