Sokáig idegenkedtem a steakre specializálódott helyektől, egyrészt mindig úgy gondoltam ezekre, mint unalmas, egysíkú kínálattal rendelkező éttermekre, másrészt akárhányszor külföldön jártam, mindig összefutottam olyan amerikai turistákkal, akik kétségbeesetten kutattak steakhouse után. Ez a thaiföldi Ayutthayában volt a legkiábrándítóbb: miért akar valaki egy ősi, távol-keleti városban is marhasteaket enni, amikor kipróbálhatna egyedi, helyi különlegességeket is? A kérdés máig megválaszolatlan marad, viszont a Vámház körúton található Pampas steakhouse eloszlatta a marha egyes részeire specializálódott éttermekkel kapcsolatos fenntartásaimat. A hely belső kialakítása visszafogottan elegáns, a székek különösen kényelmesek, s a sötétbarna és bordó színek a rusztikus dongaboltozattal együtt kellemes harmóniát sugároznak, úgy összességében véve jó itt lenni. A pincér udvarias, bár néha kissé aggódik, hátha felkészületlen a vendég a steakek terén. Amikor közöljük vele választásunkat, rendre visszakérdez, tudjuk-e, milyen hús ez, mekkora a zsírtartalma, stb. Miután megnyugtatjuk, és döntésünket megfelelő indokokkal alátámasztjuk, láthatóan megnyugszik, és elmegy leadni a rendelést. A steakkínálat amúgy igen impozáns, sokféle hátszín, bélszín, fartő, sőt még szarvasbélszín is szerepel az étlapon. A marhahús a leírás szerint egyenesen az argentin pampákról érkezik, az itt tenyésztett angus marhák a legalkalmasabbak a vastag, szaftos hússzeletek készítésére. A borok terén csalódást okoznak azzal, hogy az egyes borfajtákon belül az évjáratokat meglehetősen lazán kezelik: másodszor fordult elő, hogy a 2004-es helyett 2005-öst szolgáltak fel, s amikor ezt szóvá tettük, megnyugtattak, hogy ez is nagyon finom lesz, ne törődjünk ezzel, no comment. A vacsora megkezdése előtt itt is kapunk kis zsemléket vajjal.

A steakek közül ez alkalommal a N. Y. Stripet próbáltam ki, mely az étlap szerint a hátszín legzamatosabb részéből készült. Nem okozott csalódást, medium rare átsütve kértem, és pont így készítették el, pedig ez itthon ritkaság, más, nem steakre specializálódott helyeken rendre túlsütik a húst, egy fokozattal jobban, mint ahogy a vendég kéri, márpedig egy steaket így teljesen tönkre lehet tenni. A köret kiválasztásával eleve bajban voltam, egyik sem tetszett igazán, végül a Pampas burgonya mellett döntöttem, ez egy héjában sült fokhagymás tejföllel töltött egész krumpli, pirított baconnal, reszelt sajttal megszórva. Ízében is, kivitelezésében is kicsit fantáziátlan, és nem igazán passzolt a húshoz. A zöldborsmártás viszont annál inkább. Van még tehát néhány hiányosság, melyeket érdemes javítani, mivel eddigi tapasztalataim alapján magát a steaket itt készítik a legjobban.