Nem szeretek negatív éttermi élményekről írni, egyrészt általában hamar el is felejtem ezeket, másrészt míg a jól sikerült vacsorákról, ebédekről öröm beszámolni, a kellemetlen tapasztalatokat késő este (általában ilyenkor írok) semmi kedvem sincs újra sorravenni, megfekszi az ember gyomrát. Ráadásul jelen esetben egy olyan helyről van szó, amelyről napilapok, kedvenc hazai gasztronómiai magazinom és elismert bloggerek egyaránt pozitív hangnemben nyilatkoztak, köztük a chew.hu is. Szóval amikor leforrázva távoztunk az étteremből, végig azon törtem a fejem, mi lehet a számos pozitív cikk, vélemény és saját lesújtó élményeim közötti szakadék oka? Miért vagyok biztos abban, hogy ide soha többé nem jövök el vacsorázni?


Kép forrása: Chew.hu

Néhány nappal a történtek után már egyértelműen kijelenthetem, hogy az egész a kiszolgálás miatt lett elszúrva, az elejétől a végéig. A pincér nem úgy viselkedett velünk, ahogy általában vacsorázni érkező vendégekkel szokás, hanem mintha mosogatónak jelentkeztünk volna éjszakai műszakba. A foghegyről odavetett kérdések, a kioktató, lekezelő stílus fokozatosan csökkentette komfortérzetünket, olyannyira, hogy már a vacsora előtt kedvem lett volna hazamenni. Hogy a nagy mellény valójában felkészületlenséget takar, az akkor derült ki, amikor az étlapon szereplő marhatatár összetételéről érdeklődtünk. A felszolgáló kimérten magyarázni kezdte, hogy ne a hagyományos tatárbifsztekre gondoljunk, mivel ez egy egészen különleges, egyedi fogás. Mivel a kérdésre végülis nem adott választ, próbáltuk újfent megtudni, mit is tartalmaz akkor ez, erre  sértődötten azt mondta, hogy elmegy és megkérdezi.

A kis szelet kenyereket és a vajat az előétellel együtt kaptuk meg, ezt jobb helyeken általában a rendelés után, a várakozás idején szokták felszolgálni. Itthon és külföldön is eddig azt tapasztaltam, hogy a kenyérszeleteket egy kosárban az asztalra teszik, a Csalogányban viszont gyors mozdulatokkal az orrunk alá tolták (szó szerint!), aztán szépen elvitték. (Azóta másoktól is hallottam, hogy a kenyeret igen szűk marokkal mérik errefelé). Az előétel egyelőre feledtetni tudta mindezt, a hízott kacsamáj kelkáposztával és sült céklával kiváló volt, kétféle szószt húztak köré diszkrét csíkokban.

Ezután következett viszont az egyik leghosszabb várakozás, amit valaha étteremben tapasztaltam, az előétel és a főétel felszolgálása között majdnem egy óra telt el. Közben a falra függesztett tévén figyelhetjük, ahogy a konyhában még mindig nem a mi fogásunkat készítik. Lehet, hogy elsőre jó ötletnek tűnik ez az élő webkamerás közvetítés, szerintem inkább a parasztvakítás kategóriájába sorolható (ha a honlapjukon lehetne ezt nézni, az rendben volna, de az étteremben ülve nekem ez egyszerűen nem jött be). A várakozással töltött hosszú idő alatt a pincér nem ügyelt arra, hogy a borospoharunk kiürült, kénytelenek voltunk magunknk töltögetni, majd amikor már úgy negyven perce vártunk, kaptunk végre még egy kör kenyeret, persze ekkor már nem sok kedvem volt a vajaskenyérhez, kíváncsi lettem volna a szarvasgombás hajdinával körített borjúszűzre, ami aztán újabb tíz perccel később végre valahára megérkezett. A hús sütése tökéletesen sikerült, vajpuha lett és a színe is szép, étvágygerjesztő, a köret íze viszont jellegtelen. Elhelyeztek a tányérra még egy negyed grillezett kelkáposztát, ez viszont szép se volt, finom se volt.

A főétel és a desszert között jött el a vacsora azon momentuma, mely a végeláthatatlan várakozásnál is jobban felidegesített. Az eddig sem kedves pincér ugyanis elkezdte rakodófelületnek használni az asztalunkat. Először odatett egy borhűtőedényt. Érdeklődve néztük, hogy ez meg minek ide, aztán meglepve láttuk, hogy a szomszéd asztalhoz tartozó fehérbor landolt benne. Ezután egy másik asztal vörösborát is nálunk tárolta, végül egy üres kenyereskosárral koronázta meg mindezt. Egy rossz filmről ki lehet jönni a moziból, egy rossz vacsorát viszont kénytelen az ember végigszenvedni. Keserű szájízzel kivártuk a desszertet, és kifejezetten megkönnyebbültünk, amikor kiléptünk a Csalogány 26 ajtaján.

Azóta alaposabban utánanéztem a neten fellelhető véleményeknek, és hát megkapargatva a felszínt kiderül, másoknak is feltűnt, hogy a kiszolgálással itt komoly gondok vannak, találni példát minősíthetetlen bunkóskodás vagy éppen kelletlenség említésére is ezzel kapcsolatban.