Ha már Nizzában voltunk egy hétig, az egyik napot arra szántuk, hogy megnézzük a világ második legkisebb országát, Monacot. Bár nem kifejezetten szép városról van szó (a városképet a hegy tövébe zsúfolt 20-30 emeletes lakóházak határozzák meg), de a hely hangulata, egyedi karaktere nekem nagyon tetszett.

Nem azért, mert sok drága sportkocsit és fényűző hajókat látni mindenfelé, hanem mert ezek itt valahogy a helyükön vannak, és láthatólag nem a hivalkodás, hanem a mindennapi élet megszokott kellékei. A híres kaszinótól jobbra rátaláltam a francia sztárszakács, Alain Ducasse éttermére, melynek teraszán az elegáns pincérek egy-egy, öregekből álló társaság körül forgolódott.

Sajnos ide nem tudtunk beülni, a menüt megtekintve könnyen ki lehet találni, miért nem, meg amúgy is volt már estére foglalásunk egy nizzai vendéglőbe.

Viszont ha már ott jártunk, mindenképp be akartam ülni a kaszinó másik oldalán található Café de Paris-ba, ahol nem könnyen találtunk szabad asztalt.

Nagyon meleg volt, és az egész napos séta után egy jó hideg sörre vágytam, a pincér figyelmembe ajánlotta a helyi Monaco sört, nagyon finom volt. Hozzá pedig klubszendvicset rendeltünk, ez a legjobb volt, amit valaha ettem (és persze többszörösen a legdrágább is).

Amíg a szendvicset ettük, és a kaszinó előtt forgolódó autókat és a széles sétányon korzózó embereket figyeltük, azon gondolkodtam, vajon hol fér el ebben a törpeállamban egy sörfőzde? Rá is kerestem, de a Monaco sörnek nincs honlapja, semmi információt nem találtam róla. Monte-Carlo tehát érdekes hely, érdemes megnézni, ha a közelben jár az ember!