Vérivás, mészárlás és az ország legnagyobb böllére a balástyai böllérfesztiválon. Sokkoló képek és videó csak erős idegzetűeknek!
Régóta vártam már arra, hogy végre életemben először részt vehessek egy disznóölésen. Ha az ember nap mint nap eszik szalámit és sonkát, nem tehet úgy, mintha ezek a fán teremnének: egyszer az életben látni kell, hogyan lesz a röfögő jószágból szalonna. A Balástyai Böllérfesztiválnál keresve sem találhattam volna jobb alkalmat erre, disznón kívül juhot és marhát is öltek, ráadásul csak nyolckor álltak neki, így nem kellett hajnalban kelni.
Már előző este ellátogattunk a fesztivál színhelyére, ahol a kedves és rendkívül vendégszerető helyiek böllérkoktéllal fogadtak minket, ez egy fél liter forraltbor és egy feles vegyespálinka hozzáadásával készül. Minden békés volt, csak a sötétben baljósan csillogó méretes vaskampók emlékeztettek arra, hogy holnap itt sok ártatlan állatot fognak lemészárolni.
Az éjszakát a Hotel Orchideában töltöttük, a szállás teljesen rendben volt, és ráadásul nagyon közel a böllérfesztiválhoz. Reggel egyedül próbáltam regenerálódni a szálloda bárjában egy nagy adag kávéval, rajtam kívül csak egy morcos tekintetű bajszos figura ült ott, amikor elkezdődött hétkor a híradó, mérgesen csatornát váltott: Koós János énekel; megnyugodva letette a távirányítót, és rágyújtott.
A helyszínen kilenc riadt tekintetű malac, egy egykedvű birka és egy fiatal szürkemarha várakozott utánfutók platóin a reggeli borús időben a böllérekre. Alig érkeztünk meg, máris kaptunk pálinkát és frissen sült, házi lekváros buktát, mintha csak vendégségben lennénk.
Már ekkor kitűnt a tömegből az a hatalmas böllér, akit a többiek csak Husinak szólítottak, bal kezében egész nap ott volt egy hosszú, vékonypengéjű kés.
Még a disznóölés megkezdése előtt ettünk reggelit, nem nagyon lehetett válogatni, egy tányér, rajta egy hurka, egy sültkolbász és egy sült császárszalonna három kenyérrel, kell az energia!
A polgármester köszöntője után ágyúszóra vette kezdetét az öldöklés. A balástyaiak tényleg nem vicceltek, sorban gyors egymásutánban ölték le a rózsaszín yorkshire-it, mangalicát, egy feketeszőrű, egy foltos és még négy másik malacot.
A mangalicánál először besült az állatot fejbelövő, csőszerű eszköz, sokan kegyelmet kiáltottak, de a mester hamar megbütykölte a szerszámot, és amikor a malac is azt hitte, megúszta a dolgot, villámgyorsan lelőtte.
Balástyai vérengzés from Bogarmester on Vimeo.
A legsokkolóbb pillanat kétségtelenül az első disznó leölése után bemutatott vérivás volt, Husi poharat kért, a frissen leölt állat nyakából teletöltötte vérrel, majd ünnepélyesen, nagy ováció közepette elfogyasztotta, arca boldogságtól és a ráfröccsent vértől csillogott.
Az eseményen több hatóság is képviselte magát, a tűzoltók, a rendőrség és a vám- és pénzügyőrség emberei egyaránt leöltek egy-egy disznót, külön öröm volt látni a tűzoltóságot nagy lánggal disznót pörzsölni.
A szürkemarha leölése előtt kicsit aggódtak a szakemberek, mert az állat bár fiatal volt, de szarvai már így is fenyegetően meredeztek a bámészkodók felé. Persze gond nélkül végeztek vele, mire odaértem, Husi már ki is véreztette. Ezután lánccal felhúzták, és nekiestek egy nagy szekerceféleséggel. A nyúzás és a bontás nem tűnt túl egyszerűnek: a hatalmas hentes először felnyitotta az állat bőrét, majd még több réteget vagdosott és hajtogatott jobbra-balra, mire eljutott a húshoz.
A fesztivál sátraiban nagyon sok finomságot lehetett kapni, mindegyikből volt kóstoló is, én hoztam haza egy rúd szarvasgombás vaddisznószalámit (az egyik legjobb szalámi, amit valaha ettem, a kisteleki Balatoni József kezemunkáját dicséri), egy nagy üveg kiváló mézet, és persze hurkát. Ebédre töltött káposztát ettünk, csak fél adagot kértem, de az is két óriási darab volt, ráadásul még csülköt is főztek bele, abból is jutott a tányérba rengeteg. A Vám- és Pénzügyőrség többféle nagyon finom pálinkát kínálgatott,az áfonyáról már lecsúsztunk, de volt még náluk szőlő, tényleg rendkívül jó volt.
Balástyára biztosan jövőre is visszatérünk, az egyik legjobb fesztivál az országban, és a falu is nagyon szimpatikus volt: a legvendégszeretőbb hely, ahol mostanában jártam.
Na mit szól hozzá?