Márton napján már évek óta én is követem a népszokást, és valamilyen formában libát sütök, elvégre „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.” Ez a népi ünnep az egyik kedvencem: ha egy nevezetes naphoz olyan szokások társulnak, mint egy kövér madár megsütése és elfogyasztása, no meg az első üveg újbor kinyitása, az épp nekem való. Tavaly egy némileg hagyományosabb fogást készítettem november 11-én, idén azonban már a libamellel a kosaramban aprószemű kelbimbókra figyeltem fel, és rögtön eldöntöttem, ez lesz a köret, ehhez pedig már a liba egy újszerűbb feldolgozása dukál. Még vásárlás közben bukkantam a telefonomon egyik kedvenc gasztroblogom, a Kísérleti konyha gyömbéres körtés kacsamell-bejegyzésére, ez ihlette az alábbi fogást, természetesen libával, Márton napjára. A húst zsályával fűszereztem, körte helyett almát használtam, és a gyömbér mellett nagyon kevés chilivel tettem pikánssá a gyümölcspürét.

Hozzávalók
1 libamell, bőrrel együtt
2 alma
1 tk frissen reszelt gyömbér
1 ek vaj
1 kk aprított zsálya
20 dkg aprószemű kelbimbó
Csipetnyi chilipor
Só, bors

A libamell bőrét óvatosan, a hús megsértése nélkül beirdaljuk, sóval, borssal és kevés zsályával fűszerezzük, egy órát szobahőmérsékleten pihentetjük. Vastag, felhevített serpenyőben bőrös oldalával lefelé sütjük, majd egészen rövid ideig a másik oldalát is. Ezután háromnegyedórára 100 fokra melegített sütőbe, rácsra tesszük. Közben az almát meghámozzuk, kimagozzuk és felkockázzuk, majd a vajjal lábosba tesszük, hozzáadjuk a frissen lereszelt gyömbért, a chiliport és egy csipet sót, fedő alatt puhára főzzük. A liba kisült zsírját egy főzőedénybe átkanalazzuk, ezen a kelbimbókat először nagy lángon, hirtelen megpirítjuk, majd sózzuk, borsozzuk, és kisebb lángon, fedő alatt pároljuk (de csak addig, hogy még friss zöld, roppanós maradjon). A sütőből kivett húst felszeleteljük, tányérra szedünk egy adag almapürét, a libaszeleteket ezen elrendezzük és végül mellétesszük a kelbimbót.