Visszanézve az eddigi bejegyzéseket nem sok csirkés receptet találni. Ha már nekiállok sütni, főzni, inkább mást húst szoktam választani, mert a csirke egyszerűen kicsit unalmasabb, mint például a marha, a bárány, a vadhúsok vagy akár a disznó. A paprikáscsirke viszont az egyik nagy kedvencem gyerekkorom óta, szerintem ez ennek a szárnyasnak az egyik legjobb felhasználási módja. Mint minden jól ismert, unásig ismételt étel esetén, itt is sok típushibával találkozhatunk éttermekben és rokoni ebédeken, úgyhogy egyszer érdemes kipróbálni úgy elkészítve, hogy nagyon ügyelünk minden apró részletre. A típushibák, melyeket jobb elkerülni:

1. Ketreces csirkéből készül az étel. A sima bolti csirke a leggyakrabban ketreces tartású. Azon túl, hogy ezeket az állatokat gyakorlatilag egész életükben kínozták, a húsuk nem alkalmas egy ilyen étel elkészítésére: a paprikáscsirke akkor lesz zamatos, ha annyi ideig főzzük, amíg a csirke mindenhol átveszi a paprikás szaft és a zöldségek ízét. Viszont ezek a szivacsos húsú ketreces csirkecombok ennyi főzéstől egyszerűen szétesnek. Nagyon fontos tehát, hogy kapirgálós tanyasi csirkét válasszunk, amelynek a húsa bírja a főzést, és nem mennek szét a fazékban.

2. Túl híg a szaft. Ezzel a hibával a házi készítésű paprikáscsirkék esetén találkoztam, és a levesszerű, szinte átlátszó lében fekvő csirkecombok bizony elég kiábrándító látványt nyújtanak. A paprikáscsirkében az egyik legjobb dolog a jó sűrű szaft, ehhez pedig kell a csirke mellé némi paradicsom és paprika is a fazékba, méghozzá teljesen szétfőzve.

3. Liszttel sűrítik be a szaftot. Ez pedig az éttermek gyakorlata, de a régi Horváth Ilona szakácskönyvben is ezzel fejezik be a receptet. Az eredmény egy nyúlós, természetellenes, beráncosodó massza. Felejtsük el a lisztes sűrítést, a 2. pontban leírt zöldségekkel garantáltan sűrű szaftot kapunk!

De nézzük, hogy készül az én paprikáscsirkém! Fazékban olajon üvegesre pirítunk egy nagyobb fej, apróra vágott vöröshagymát, erre rádobjuk a csirkedarabokat (combokat és esetleg mellet - csonttal együtt), és nagyobb lángon megpirítjuk, hogy egy kis színt kapjon. Öntünk hozzá még egy kis olajat, majd hozzákeverünk két kanál pirospaprikát. Kb. 2 dl vízzel felöntjük, beledobunk két paradicsomot és egy kisebb TV-paprikát kockákra vágva, meg egy kis gerezd fokhagymát. Lassú tűzön, ráérősen főzzük.

Közben elkészítjük a nokedlit, ezt én most csináltam először (paprikáscsirkét CSAK nokedlivel eszünk, anélkül nincs értelme). Két főre 25 dkg liszthez adunk egy nagyobb tojást felverve, 1 ek olajat, kb. fél deci tejet, sót és annyi vizet, hogy kezelhető állagú legyen. Nokedliszaggatóval forrásban levő vízbe szaggatjuk, ha a víz tetejére feljön, szedjük ki egy tálba, és kevés olajjal keverjük el.

Ha tényleg maradéktalanul tökéletes ebédet szeretnénk, a paprikáscsirke és a nokedli mellé adjunk tejfölös uborkasalátát.