Ha jól belegondolok, most készítettem először többfogásos vacsorát. Annyival könnyebb, mint az ebéd, hogy ott az egész nap a készülődésre, nem kell korán kelni, kapkodni. Délelőtt még vásárolgattam a Vásárcsarnokban és az új Balassi utcai Culinarisban (a Majd Leonard helyén nyílt meg nemrég, ami nagyszerű dolog, mivel a ML szar volt, a Culinaris viszont nagyon jó), utóbbi helyen kényelmesen meg is ebédeltem, és úgy kettő körül nekiálltam főzni (a kenyerekhez a tésztát még előző éjjel begyúrtam). Azt leszámítva, hogy a vörösboros csokimártásból kifelejtettem a csokit, egész jól sikerült a vacsora (a torta mondjuk lehetett volna szebb). A desszertektől kicsit féltem, mert ahogy a korábbi bejegyzésekből is látszik, nem gyakran csinálok édességet. A gyömbéres csokitortáról azt gondoltam, nagyon nem lehet elrontani, és így is volt, viszont a körtemousse csokilevélen első ránézésre rizikós vállalkozásnak tűnt (amikor Zsuzsinak még előtte mutattam a fotót az Essen & Trinken egyik tavalyi számában, kijelentette, hogy "ezt így tuti nem tudod megcsinálni"). A rizottót a Fűszer és Lélekről néztem ki, a szarvasgerinc és a csokitorta receptjei Gordon Ramsay Vasárnapi ebédek könyvéből származnak, a körtemousse pedig az Essen & Trinken magazinból.

Akkor lássuk a menüt:

• Vendégváró kenyerek vajjal (szárított olivás, aszaltparadicsomos, diós - hasonlót már csináltam augusztusban)
• Gorgonzolás-körtés rizottó
• Szarvasgerinc vörösboros-csokoládémártással tejszínes-szalonnás-zelleres káposztával és burgonya gratinnel
• Körtemousse csokoládélevélen
• Gyömbéres-csokoládés túrótorta

Ez alkalommal megkülönböztetett figyelmet fordítottam a borokra is, kedvenc borboltomban a mindig segítőkész tulaj választotta ki az egyes fogásokhoz legjobban illő borokat.
A fenti ételek receptjét hamarosan részletesen is bemutatom (kivéve persze a rizottót, az már itt megtalálható).