Húsosfazék

Konyhai kísérletek és laikus éttermi kommentek. Receptek, videók, fotók és étteremtesztek - egyenesen a Húsosfazékból.

Csatlakozz a Fazékhoz!

Húsosfazék videók





Na mit szól hozzá?

Címkék

amerika (11) anthony bourdain (3) aranyszabalyok (2) Ausztria (5) bab (3) bagel (2) bárány (6) bazsalikom (2) bélszín (6) borjú (2) borjúmáj (2) burgonya (5) cheddar (2) chili (3) csirke (4) csirkemell (2) csokoládé (5) cukkini (2) desszert (4) dió (4) disznó (2) dobogókő (2) édesburgonya (2) eper (2) erdei gomba (2) étterem (16) étteremteszt (6) etteremteszt (16) etyek (2) fald fel amerikát (3) fehérbor (3) fesztivál (2) garnéla (2) gomba (6) gordon ramsay (8) gránátalma (2) gyors vacsora (11) hal (2) hamburger (4) hátszín (3) húsvét (4) kacsa (3) kacsamell (5) kagyló (2) kakukkfű (2) karácsony (4) kecskesajt (3) kéksajt (2) kenyér (4) kolbász (3) könyvajánló (4) krumpli (5) lazac (12) lencse (2) leves (5) liba (7) libacomb (3) libamáj (3) libamell (2) lilakáposzta (3) marha (6) marhahús (5) martha stewart (3) márton nap (3) medvehagyma (4) menta (2) menü (2) mustár (2) narancs (2) nyúl (2) olasz konyha (2) olívabogyó (2) orosz (2) palacsinta (3) pancake (2) paprika (3) paradicsom (6) péksütemény (2) pezsgő (2) piac (2) pite (2) pizza (2) pörkölt (2) quiche (2) ravioli (4) reggeli (8) rizottó (4) rókagomba (3) rozmaring (2) san francisco (3) sárgarépa (2) sókéreg (2) sonka (2) spárga (9) spenót (3) steak (7) sült (2) sütőtök (3) szarvas (4) szerecsendió (3) szezámolaj (2) szűzpecsenye (2) tagliatelle (3) tejszín (4) tél (3) téli étel (3) tengeri hal (2) tészta (13) tésztagép (5) thai (2) tojás (9) toszkána (3) uborka (2) üdvözlőfalat (4) utazás (13) vacsora (3) vörösáfonya (2) wellington (3) zeller (5) zsálya (4)

2009.11.08. 17:37 sbotond

Vérengzés Balástyán - videóval

 Vérivás, mészárlás és az ország legnagyobb böllére a balástyai böllérfesztiválon. Sokkoló képek és videó csak erős idegzetűeknek!

Régóta vártam már arra, hogy végre életemben először részt vehessek egy disznóölésen. Ha az ember nap mint nap eszik szalámit és sonkát, nem tehet úgy, mintha ezek a fán teremnének: egyszer az életben látni kell, hogyan lesz a röfögő jószágból szalonna. A Balástyai Böllérfesztiválnál keresve sem találhattam volna jobb alkalmat erre, disznón kívül juhot és marhát is öltek, ráadásul csak nyolckor álltak neki, így nem kellett hajnalban kelni.
 
Már előző este ellátogattunk a fesztivál színhelyére, ahol a kedves és rendkívül vendégszerető helyiek böllérkoktéllal fogadtak minket, ez egy fél liter forraltbor és egy feles vegyespálinka hozzáadásával készül. Minden békés volt, csak a sötétben baljósan csillogó méretes vaskampók emlékeztettek arra, hogy holnap itt sok ártatlan állatot fognak lemészárolni.
 
 
Az éjszakát a Hotel Orchideában töltöttük, a szállás teljesen rendben volt, és ráadásul nagyon közel a böllérfesztiválhoz. Reggel egyedül próbáltam regenerálódni a szálloda bárjában egy nagy adag kávéval, rajtam kívül csak egy morcos tekintetű bajszos figura ült ott, amikor elkezdődött hétkor a híradó, mérgesen csatornát váltott: Koós János énekel; megnyugodva letette a távirányítót, és rágyújtott.
 
 
A helyszínen kilenc riadt tekintetű malac,  egy egykedvű birka és egy fiatal szürkemarha várakozott utánfutók platóin a reggeli borús időben a böllérekre. Alig érkeztünk meg, máris kaptunk pálinkát és frissen sült, házi lekváros buktát, mintha csak vendégségben lennénk.
 
 
Már ekkor kitűnt a tömegből az a hatalmas böllér, akit a többiek csak Husinak szólítottak, bal kezében egész nap ott volt egy hosszú, vékonypengéjű kés.
 
 
Még a disznóölés megkezdése előtt ettünk reggelit, nem nagyon lehetett válogatni, egy tányér, rajta egy hurka, egy sültkolbász és egy sült császárszalonna három kenyérrel, kell az energia!
 
A polgármester köszöntője után ágyúszóra vette kezdetét az öldöklés. A balástyaiak tényleg nem vicceltek, sorban gyors egymásutánban ölték le a rózsaszín yorkshire-it, mangalicát, egy feketeszőrű, egy foltos és még négy másik malacot.
 
 
A mangalicánál először besült az állatot fejbelövő, csőszerű eszköz, sokan kegyelmet kiáltottak, de a mester hamar megbütykölte a szerszámot, és amikor a malac is azt hitte, megúszta a dolgot, villámgyorsan lelőtte.
 

Balástyai vérengzés from Bogarmester on Vimeo.

 
A legsokkolóbb pillanat kétségtelenül az első disznó leölése után bemutatott vérivás volt, Husi poharat kért, a frissen leölt állat nyakából teletöltötte vérrel, majd ünnepélyesen, nagy ováció közepette elfogyasztotta, arca boldogságtól és a ráfröccsent vértől csillogott.
 
 
Az eseményen több hatóság is képviselte magát, a tűzoltók, a rendőrség és a vám- és pénzügyőrség emberei egyaránt leöltek egy-egy disznót, külön öröm volt látni a tűzoltóságot nagy lánggal disznót pörzsölni.
 

A szürkemarha leölése előtt kicsit aggódtak a szakemberek, mert az állat bár fiatal volt, de szarvai már így is fenyegetően meredeztek a bámészkodók felé. Persze gond nélkül végeztek vele, mire odaértem, Husi már ki is véreztette. Ezután lánccal felhúzták, és nekiestek egy nagy szekerceféleséggel. A nyúzás és a bontás nem tűnt túl egyszerűnek: a hatalmas hentes először felnyitotta az állat bőrét, majd még több réteget vagdosott és hajtogatott jobbra-balra, mire eljutott a húshoz.

 
 A fesztivál sátraiban nagyon sok finomságot lehetett kapni, mindegyikből volt kóstoló is, én hoztam haza egy rúd szarvasgombás vaddisznószalámit (az egyik legjobb szalámi, amit valaha ettem, a kisteleki Balatoni József kezemunkáját dicséri), egy nagy üveg kiváló mézet, és persze hurkát. Ebédre töltött káposztát ettünk, csak fél adagot kértem, de az is két óriási darab volt, ráadásul még csülköt is főztek bele, abból is jutott a tányérba rengeteg. A Vám- és Pénzügyőrség többféle nagyon finom pálinkát kínálgatott,az áfonyáról már lecsúsztunk, de volt még náluk szőlő, tényleg rendkívül jó volt.
 
 
Balástyára biztosan jövőre is visszatérünk, az egyik legjobb fesztivál az országban, és a falu is nagyon szimpatikus volt: a legvendégszeretőbb hely, ahol mostanában jártam.

28 komment

Címkék: disznó marha juh balástya disznóölés böllérfesztivál


2009.10.26. 23:11 sbotond

Rakottkrumpli: típushibák és aranyszabályok

Néha eszembe jutnak olyan ételek, amik gyerekkoromban gyakran kerültek az asztalra, és máig kellemes emléket jelentenek (a főtt marha azzal a vastag, üvegess ínnal a közepén és cukros, szétfőzött megyszósszal, illetve a kelkáposztafőzelék és a tökfőzelék nem ilyenek). Így jutott eszembe múlt héten a rakottkrumpli, és alig vártam, hogy hétvégén végre el is készítsem.

A rakottkrumpli minden családban és a menzákon is rendszeresen előfordul, így első ránézésre sok érdekességet ez a jól ismert és elég egyszerű étel nem tartogat. Ami miatt mégis úgy döntöttem vasárnap, hogy életemben először én is mindenképp megcsinálom, az három fő típushiba, amely szinte mindig előfordul, akár a nagymama csinálja, akár a konyhásnéni:

  1. Túl vastagra szelik a krumplit. A krumpli önmagában ízetlen, így mivel a vastag szeleteket nem tudja átjárni a fűszerek és a többi hozzávaló íze, az ember önkéntelenül is kerülgetni kezdi ezeket, főleg ha a szeletek közepe még kissé nyers is.
  2. Túl száraz lesz, kevés a tejföl. Ha a szakács nem bánik elég bőkezűen a tejföllel, a sütőben az a kevés is elillan, és a végeredmény száraz, fullasztó, s ezzel együtt ízetlenebb lesz. Mivel a tejföllel sokan értelmetlenül spórolnak, ez szinte mindig probléma, s már bevett szokás, hogy utólag, tálaláskor adnag még külön hozzá. Csakhogy az nem ugyanaz. Az utólag hozzáadott tejfölt nem járják át annyira az ízek, és a kiszáradt krumpli, tojás menthetetlenül tönkrement már.
  3. Kevés a tojás, a kolbász. A harmadik gyakori hiba, ha valósággal vadászni kell a tojás- vagy a kolbászszeletekre, ráadásul utóbbi fontos ízesítője is a rakottkrumplinak, ezzel sem szabad tehát spórolni.

A fenti, illetve a burgonya gratin készítése során szerzett tapasztalatokat szem előtt tartva csináltam egy nagy adag rakottkrumplit, ami a visszajelzések alapján nagyon jól sikerült.

Két kiló krumplit héjában, sós vízben puhára, 8 tojást pedig keményre megfőzzük. A krumplit vékonyra szeljük, a tojást tojásszelővel szintén. Egy nagy tűzálló üvegedényt kivajazunk, zsemlemorzsával vékonyan beszórjuk. Elkezdjük a hozzávalókat belepakolni, először a krumplival, aztán tojás, kolbász, tejföl. A tejföl tetejére szórjunk sót, őröljünk borsot és reszeljünk nagyon kevés szerecsendiót. Ez utóbbi a burgonya gratin készítéséről jutott eszembe, melynél a krumpli és a tejszín a szerecsendióval nagyon finom kombináció volt. Ha nem visszük túlzásba, az első kóstoláskor a többieknek azon fog járni az esze, mitől ízlik ennyire? A tejfölt a könnyebb kenhetőség érdekében tejszínnel előzetesen elkeverjük. Jöhet egy újabb réteg krumpli és így tovább, amíg meg nem telik teljesen a tál.

Legfelül mindig egy réteg krumpli legyen, erre jön még egy kenet tejföl és némi vékonyra szelt vaj. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a rakottkrumplit 30 percig (illetve amíg el nem kezd barnulni a teteje) süssük készre.


32 komment

Címkék: burgonya tojás tejszín tejföl kolbász szerecsendió aranyszabalyok


2009.10.23. 17:45 sbotond

Melyik Budapest legjobb piaca? II. A Nagyvásárcsarnok

A budapesti piacokat bemutató sorozat második részében a Fővám téri Nagycsarnokot jártam be,  a szavazás továbbra is folytatódik, a cikk végén lehet választani, melyik a legjobb hely a bevásárlásra a fővárosban.

Ha az angol főzőműsorokhoz hasonlót (Gordon Ramsay, Jamie Oliver, stb.) kellene rendeznem itt Budapesten, a bevásárlós részt egészen biztosan a Nagyvásárcsarnokban forgatnám le. Ez ugyanis messze a legszebb, leglátványosabb piac Budapesten, de a világ egyéb nagyvárosainak piacaival összehasonlítva is megállja a helyét, ha csak a külsejét vesszük alapul (kínálatában sajnos még van mit fejlődni).
 
 
Az épületet akkoriban húzták fel a XIX. század végén, amikor a többi hasonló stílusú (persze ennél kisebb) csarnok is felépült a Hold utcában, a Rákóczi téren, a Klauzál téren és a Hunyadi téren. Azelőtt a fővárosban 44 piacon lehetett vásárolni, de a körülmények ezeken a helyszíneken rendezetlenek és fertőzésveszélyesek voltak. A helyszín megválasztása több szempontból is ideális: közel van a Duna, így gyorsan a piacra juthattak a vízi úton szállított áruk, a vasúti sínek pedig egészen az épületig elvezettek. Ha elsétálunk az épülettől a külső Ferencváros irányába, még mindig felfedezhető sok egyéb olyan épület, mely valaha a piacot ellátta áruval: több malom is volt a Soroksári úton (ezek egy része még ma is áll), hátrébb pedig két vágóhíd is volt. Maga a Nagyvásárcsarnok viszont nemcsak ezekhez van elég közel, de a Belvároshoz is. Az épületet 1991-ben bezárták felújítás miatt, és 1994-ben nyílt meg újra a mai formában (a csarnok részletes története itt olvasható - az eddigi infók forrása is ez a cikk).
 
 
Tényleg jó a Nagycsarnokban sétálgatni, az embernek az az érzése, hogy nagyon profi dolog itt beszerezni a hozzávalókat az ebédhez. Van rengeteg hentes és zöldséges, de gyakran az az érzésem, mintha mindegyiknél majdnem ugyanazt lehetne kapni. Két hentest emelnék ki pozitív kivételként, az egyik a hátsó kijárattal szemben van balra, és nagyon szép marhahúsokat lehet nála kapni, a másik pedig a (hátulról nézve) bal szélső folyosón van, itt a legtöbb esetben kaphatunk bárányhúst.
 
 
A kedvenc részem a piacon egyértelműen a pince: többféle halárus van, az egyiknél mindig ki van téve egy hatalmas halfej. Az alagsorban vehetünk vadhúsokat is, igazából még itt sem ért soha csalódás, akár szarvassteaket kerestem, akár vadnyulat, mindig kapható volt minden.
 
 
Amikor még nem volt Culinaris, csak egy helyen lehetett egzotikus, különleges hozzávalókat, fűszereket és ritkaságokat beszerezni, ez pedig az alagsorban most is működő Ázsia bolt. Nagy választék van a különböző országokból származó alapanyagokból, és a sokféle friss zöldfűszer is egész olcsó (a pénztár előtt van közvetlenül egy nagy, fiókos hűtőszekrényszerűség).
 
A tejárusok szerintem nem a legjobbak, soknál csak ugyanolyan tejtermékeket kapsz, mint a közértben. Van viszont egy nagy sajtbolt, ahol mindig óriási sor áll, emiatt itt kicsit türelmetlenek az eladók, szerintem ilyesmit jobb a Fény utcai piacon venni, de persze ha épp itt vásárolunk be, jó eséllyel megkapunk mindent, ami kell (bár legutóbb pl. cheddar épp nem volt).
 
 
A csarnok hátsó részében kicsit kaotikusabb hangulat uralkodik, itt egy kis klasszikus kirakodóvásár van, viszont itt veszem a legjobb mézeket egy öreg nénitől, aki mindig arról panaszkodik, hogy a turisták kérnek kóstolót, de aztán nem vesznek mézet. Pedig tényleg nem drága nála a méz, és ezerféle van: hárs, selyemfű, gesztenye, akác, repce, stb.
 
 
A csarnok központi részét ezzel a hátsó traktussal egy kis folyosó köti össze, itt tanyáznak a gombaárusok, gyakran át akarnak verni, ha alkudozás közben az ember ott hagyja őket, hamar lejjebb mennek az árral. A galérián ahogy régen, most sem élelmiszert, hanem egyéb dolgokat árulnak, de itt vannak a lángosozók, talponállók és egy turistákra optimalizált étterem is.
 
 
A Nagyvásárcsarnok nemcsak egy piac, de az egyik legfontosabb turistalátványosság is egyben, folyton rengeteg olasz, német, skandináv és ázsiai turista bóklászik itt, emiatt a középső fő sétarésznél sorakozó pavilonok egy része kifejezetten rájuk specializálódott: téliszalámi, libamájkrém, erőspaprika, ostor, hímzett terítő.
 
Elsősorban hétvégén szoktam itt vásárolni, mert ez a piac van tízperces kényelmes sétára a lakásunktól, és szombat délelőtt tényleg nagyon hangulatos a hely.

 


51 komment

Címkék: piac nagyvásárcsarnok


2009.10.11. 20:09 sbotond

Wellington-bélszín: 8 óra munka - 8 perc vacsora

Macerás, hosszadalmas recept, csak úgy érdemes nekiállni, ha épp temérdek időnk van, nem sürget semmi a tálalással és hangulatunk is éppen elég nyugodt, kiegyensúlyozott ahhoz, hogy akár több órát eltöltsünk palacsintasütéssel, gombás keverék párolásával, hússütéssel, tésztanyújtással, majd az összetevők gondos elrendezésével, mélyhűtőbe pakolásával, majd sütésével. Még leírni is sok, de múlt szombaton rászántam egy fél napot, de nagyon megérte. A többszörös burokban sütött bélszín olyan omlós és zamatos lett, mint soha bármilyen egyéb formában. Többféle elkészítési módról is olvastam, de végül a Szakácsok könyvében található receptet követtem - ez a legbonyolultabb mind közül, de a Savoy Hotel szakácsának azért elhihetjük, hogy így kell csinálni.

Hozzávalók
4 ek olívaolaj
4 szelet, egyenként 150 g-os bélszín
1 fej aprított hagyma
4 kis gerezd zúzott fokhagyma
4 ág kakukkfű
1 babérlevél
250 g gomba aprítva
2 ek tejszín
4 tojás
150 g finomliszt
2 dl tej
1 ek finomra vágott snidling
olaj a palacsintasütéshez
8 szelet pármai sonka
1 kg leveles tészta
4 tojás felvert sárgája
 
Először süssük meg a palacsintát: verjük fel a tojást, keverjük el a liszttel, adjuk hozzá a tejet. Ehhez jöhet a snidling, só bors. A palacsintasütőben süssük ki a palacsintákat. Ezután a bélszín mindkét oldalát hirtelen pirítsuk meg, majd a serpenyőből kivéve hagyjuk kihűlni. A fennmaradó olajon pirítsuk a hagymát és a fokhagymát a zöldfűszerek társaságában, majd adjuk hozzá a gombát, pároljuk puhára. Keverjük hozzá a tejszínt, és vegyük le a tűzről. A palacsintatésztára tegyünk két egymást fedő pármai sonkaszeletet, majd erre vigyünk fel egy adagot a gombás keverékből, végül helyezzünk rá egy szelet bélszínt. Óvatosan fogjuk össze a palacsinta széleit, és a tetején tekerjük el. 
Folpackba tekerjük, és minden ilyen csomagot egy órára a fagyasztóba teszünk (én ez idő alatt elmentem egy gyors futásra a Hármashatár-hegyre). A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A levelestésztát nyújtsuk ki, tányér segítségével vágjunk belőle nagyobb köröket.
Ezekre helyezzük el a palacsinta-pakkokat, majd csomagoljuk be, és készítsünk szabályos gombócokat belőlük, két kézzel óvatosan formázva. Ha kész, a tetejét kenjük meg tojássárgájával. Késsel sugárirányba karcoljunk vonalakat a tésztacsomagokra.
Az előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt sül aranybarnára. Várjunk 5 percet, miután kivettük a sütőből, majd kettévágva tálaljuk. Köret szerintem nem szükséges hozzá.

 


Szólj hozzá!

Címkék: gomba marha bélszín steak wellington


2009.10.04. 12:22 sbotond

Melyik Budapest legjobb piaca? Szavazz! Teszt I. A Fény utcai piac

Ez most egyértelműen a kedvenc piacom, minden szempontból ideális: sokféle húst lehet kapni, van szürkemarha, mangalica is, szép tanyasi csirkék és egy sor különlegesség. Nagyon jó a piac beosztása is, könnyen átlátható, és nem túl nagy az alapterülete, így - szemben például a Nagycsarnokkal - nem kell hosszasan gyalogolni ha például a zöldségek után sajtra vagy friss tejszínre van szükség.Régen, mielőtt felhúzták volna a mostani többszintes épületet (erről itt ovasható egy részletes cikk), állítólag nagyon ronda volt és koszos (halványan gyerekkoromból mintha emlékeznék is rá), sokszor még az ÁNTSZ is be akarta záratni, de mostanra ez lett szerintem Budapest prémium piaca. Ez mondjuk az árakon is meglátszik, de ha egy helyen lehet kapni mindent, amit máshol nem, akkor ezt bizony megengedhetik maguknak.

A bejegyzés végén indítottam egy szavazást a budapesti piacokról, szavazzatok a kedvencetekre!

A kedvenc boltjaim

Hentesek

Két hentes is, az egyik árul szürkemarha és mangalicahúsokat, a másiknál pedig mindig van friss bélszín és borjúmáj. Ráadásul utóbbinál a hentesek kifejezetten jófejek, nem olyan mogorva bunkók, mint sok más piacon.

"Sonkás"

Itt a sorban állókat frissen, hajszálvékonyra szelt isztriai sonkával kínálják. A pultnál ezerféle sonkát kérhetünk szeletelve, egészben, pármai, serranoi, isztriai és még sorolhatnám. De a sonkákon túl olyan szalámikülönlegességeket kapunk, amilyeneket sehol máshol, tegnap például borsos vaddisznószalámit vettem. Szintén nagy a választék kolbászokból: chorizo is van, meg szarvaskolbász, stb. A sonkákat kínáló úr pedig különböző recepttippeket is ad.

Szega sajtbolt

Ha Gruyére sajtot kérsz, nem azt a választ kapod, hogy nincs, hanem megkérdezik, svájcit vagy franciát szeretnél? Fantasztikus a kínálat, számos országból találhatunk itt sajtkülönlegességeket.

Kárpáti pékség és Kárpáti tejbolt

A pékségben egyedi, máshol nem található péksütiket találunk, a tejboltban pedig frissen mérik ki nagy edényekből a tejfölt, tejszínt. Utóbbinál szerintem az árak is kifejezetten kedvezőek.

 


3 komment

Címkék: piac fény utca


2009.09.30. 23:27 sbotond

Hol vásárolsz be?

 Amikor a szakácskönyveimet lapozgatom, leggyakrabban amiatt mondok le egy-egy recept elkészítéséről, mert előre tudom, hogy már a hozzávalók beszerzésénél elbukik a dolog. Anélkül, hogy nekiállnék keseregni a hazai silány kínálat felett (pl. a legtöbb húsospult nem tud kilépni a sertéscomb-marhalábszár-csirkemellszárny háromszögből), be kell látnunk, hogy rengeteg utánajárást és így időt is igényel, ha egy átlagosan igényes szakácskönyvből vagy külföldi magazinból szeretnénk kiválasztani a vacsoránkat. Vannak persze olyan kétségkívül nagyszerű és hiánypótló boltok, mint a Culinaris, de gyakran már egy adag friss petrezselymet is keresgélni kell. Amikor a Nagycsarnok közelébe költöztem, azt hittem, ez végleg megoldódik, mert ott aztán minden van. De sajnos kiderült, hogy ott sem kolbászból van a kerítés. Mostanában kezdek járni a Fény utcai piacra is, ami viszont nagyon kellemes csalódás. Gyakran viszont hétköznap este csak a madarasteszkóra jut idő Budaörsön. A tartós hozzávalókat pedig megéri az egy-egy országra vagy ételtípusra specializálódott kisboltokban beszerezni. A következőkben - kis megszakításokkal - sorra veszem az alapanyagbeszerzési lehetőségeket - már amiket én ismerek és rendszeresen használok.

A képet az isztambuli fűszerpiacon készítettem, ide is gyakrabban be kellene nézni


3 komment


2009.09.21. 22:29 sbotond

Borjúmáj fügével

 A máj azon alapanyagok egyike, melyeket (szinte) soha nem használok. Az ok ebben az esetben, hogy nyers állapotában nagyon nem tetszik, nem is szívesen nyúlok hozzá. Találtam viszont egy receptet Gordon Ramsay titkos szakácskönyvében - először elsősorban a mellé köretként javasolt polenta miatt tanulmányoztam át - ahol egy érdekes párosítás keltette fel a figyelmem: borjúmáj fügével - füge részben mártásként, részben félbevágva sütve. Mindehhez mondjuk szerintem a lisztbe forgatott, olajban kisütött polenta sok, így friss fodrossalátát adtam hozzá - bocs Gordon. Ha túléltük a nyers máj lehártyázásának fáradtságos és kissé gusztustalan folyamatát, már csak percekre vagyunk a finom vacsorától. A nagyszemű só nem helyettesíthető apró, finomított sóval, mert csak ez olvad el a kész májon lassan, fokozatosan. A hentesnél egyetlen, kb 4 cm vastag szeletben vegyük meg a borjúmájat, a vékony szeleteket csak elrontani lehet.

Hozzávalók
400 g borjúmáj
6 füge
olívaolaj
mogyoróolaj
fehérborecet
balzsamecet
citromlé
nagyszemű só
frissen őrölt bors
liszt

A májat hártyázzuk le, majd vágjuk három egyforma darabra, és forgassuk meg könnyedén lisztben. Két fügének vájjuk ki a belsejét, villával dolgozzuk pépesre. Az olívaolajat, a mogyoróolajat, a citromlevet és a fehérborecetet keverjük el sóval borssal ízesítve, majd ebbe jöhet a fügepüré, alaposan vegyítsük el. Öntöttvas serpenyőben 3 ek olajat hevítünk, a vastag májszeleteket oldalanként 2,5 percig hirtelen megsütjük. Ugyanennyi ideig süssük a félbevágott fügeszeleteket. Ha kész, tányérra szedjük, óvatosan megöntözzük balzsamecettel. A fügepürés vinaigrette-et a serpenyőben maradt húsléhez keverjük, majd a májszeletek köré öntjük.


2 komment

Címkék: füge balzsamecet borjúmáj


süti beállítások módosítása