Budapest leghíresebb kínai étterme – ezt a címet Wang mester Telepy utcai főhadiszállásától már több éve nem lehet elvitatni, én is nagyon sokszor hallottam róla, méghozzá csupa jót, úgyhogy végre kipróbáltam, méghozzá kétszer is. Az első látogatás ugyanis nem volt túl meggyőző: sem a kiszolgálás, sem a felszolgált ételek. Aznap este teltház volt, így a hely hírnevének engedve gondoltam, muszáj adni még egy esélyt Wangéknak. Másodszor már rajtunk kívül csak ketten üldögéltek az étteremben, tehát ez sem lehetett probléma. Az összbenyomás viszont nem változott.
Az már az asztalhoz leülve kicsit furcsa volt, hogy nem volt rajta terítő. Nem ragaszkodom a terítőhöz, és voltam már kiváló éttermekben, ahol jól megvoltam nélküle, de itt erről a hétköznapi – és kissé sajnos ragacsos – faasztalról kifejezetten hiányzott. A gyanúsan hosszú, képekkel gazdagon dekorált étlap külső megjelenésében nem sokban különbözött az egyéb kínai vendéglátóhelyek menüsoraitól. Az már a választható ételek hosszú listáját (128 étel közül válogathattunk!) végigböngészve világos volt, hogy ennyi mindent nem lehet frissen tálalni a megfelelő időben. Ezt a rendelés leadását követően az is megerősítette, hogy a kért ételeket percekkel később meg is kaptuk. A sültek állapotán sajnos érezhető volt, a korábban már 100 százalékig készre sütött húsokat 1-2 perc alatt gyorsan újramelegítették. Az adagok feleslegesen túlméretezettek, főleg ahhoz képest, hogy az étlap alapján a vendég várhatóan egy többfogásos vacsorában gondolkodhat. Szerencsére voltak a két vacsorának pozitív elemei is, ezek a száznapos tojás, a tavaszi tekercs és a köretként felszolgált tészta.
Első alkalommal az előételek közül a száznapos tojást próbáltam ki, és érdemes volt: ez tényleg egy olyan különlegesség, amit mindenképp itt érdemes kipróbálni: kacsatojásból készült, íze és állaga különleges, emlékezetes. A fehérje az érlelés során sötét és áttetsző lett, a sárgája pedig szürke és egészen kocsonyás.
Legközelebb az édes-savanyú oldalast választottam, ez sajnos nem volt jó: szárazra sütött, és aztán a tárolás során még érezhetően tovább szikkadt oldalasdarabkák szósszal nyakonöntve. Próbáltam ezzel felitatva ehetőbbé tenni a húsdarabokat, kevés sikerrel. Egy idő után fel is adtam.
Nagyon finomak voltak a tavaszi tekercsek paradicsomszósszal, mind formára, mind ízre kifogástalanul készítették el, ezt bátran merem ajánlani bárkinek.
A főételek közül választott pekingi omlós kacsacomb sajnos cseppet sem volt omlós. Talán a fotó is visszaadja valamennyire, hogy itt is egy agyonsütött, majd további kiszáradáson átesett húsról van szó. Az íze finom lett volna amúgy, ha nem lett volna olyan nehéz a száraz falatokat legyűrni, ebben segített valamennyit az édes és csípős mártás.
Az „Ég és Föld” oldalas egy óriási, csontos marhaoldalas volt, a teteje gazdagon fűszerezve. Itt az erőspaprika íze elnyomta a többi fűszerét, így azokat csak néha lehetett érezni, máskor viszont előtűnt az oldalas nem túl kellemes alapíze. Sem a fűszerezése, sem külső megjelenése alapján nem tűnt jól eltalált fogásnak, a köretként kért zöldséges tésztából szívesebben ettem, mint a húsból.
A desszert kiválasztásánál a pincér első látogatásunkkor megkönnyítette a dolgunkat: közölte, hogy csak kínai kenyér van. A külső része finom volt, de a belseje ennek is érezhetően száraz volt, nyilván frissen sokkal finomabb lenne ez a fánkszerű édesség is.
A kiszolgálás mindkét alkalommal gyenge volt: az első, nagy forgalmú estén alig akartak nekünk asztalt adni, pedig volt hely, aztán meg kifejezetten siettettek a választással. Az egyik ételt kétszer hozták ki, ezen a ponton a pincér nekünk panaszkodott a konyhai dolgozók trehányságára. Másodszor a szinte üres étteremben az előétel tálalása után két perccel elénk rakták a főételt is, így az kihűlt, mire nekiláttunk. Közben viszont a konyha személyzete – a pincérrel együtt – a pult előtt álló asztalnál vacsorázni kezdett, s nekünk a fizetéssel meg kellett várnunk a személyzeti étkezés végét. Távozáskor bepillantottam a konyhába, ami kifogástalanul tiszta és rendezett volt.
Wang mesternél tehát már jobb a színvonal, mint egy kínai gyorsbüfében, de a fenti hibák miatt jó étteremnek még elfogultan se tudnám nevezni a helyet, remélem, még fognak fejlődni!
Na mit szól hozzá?